-Nagy Klaudia –
Mindannyian fel tudjuk idézni az iskolai tanulmányainkból az ipari forradalom kezdetét. Formabontó találmányok, elsőre néha őrültnek tűnő ötletek váltak valóssággá és elérhetővé: a tömeggyártás, az autózás, a repülés élménye – vagy sajnos a tömegpusztító fegyverek gyártása is. Az innovációk hatására az egykor hatalmas gépek helyett (gondolhatunk itt az első számítógépre is akár) ma már egyre kisebb méretű, és annál nagyobb kapacitású technológiákat látunk – a trendet a globalizáció is erősíti – a technológiai fejlődés pedig alappillére a gazdasági és a társadalmi folyamatoknak.
Azonban nem mindegy, hogy amit előállítunk, abból mennyit hasznosítunk és mennyi végzi “hulladékként”. Felelősséggel tartozunk a környezetéért, a Föld szennyezése ugyanakkor mára globális kockázattá és problémává vált. Ezért megkerülhetetlen feladat a hulladék kezelése, újrafelhasználása vagy megsemmisítése – persze további környezetkárosító eljárás nélkül. Az utóbbi időben felerősödött a fenntarthatósági szemlélet a gazdaságban és a befektetésekben egyaránt. Az Európai Unió törvényi eszközökkel (lásd taxonómiai rendelet) törekszik kezelni az légszennyezést, az abból eredő éghajlatváltozást, a vízgazdálkodást, a környezetszennyezést, habár ez még nagyon gyerekcipőben jár. Ahhoz, hogy csökkentsük a természet károsanyag terhelését, elengedhetetlen politikai oldalról egy jól átgondolt, megvalósítható hulladékgazdálkodás, a környezetvédelmi tudatosság erősítése a környezet védelme iránt, vagy új technológiai megoldások megjelenése, amelyekkel például többször, nagyobb mértékben lehet újrahasznosítani a műanyagot. Befektetői szemmel nézve pedig a hulladékgazdálkodás lassan már önálló megatrend: a zöld beruházások, a természet védelme, a napelem technológiák, az elektromos autózás, a helyes vízgazdálkodás egyre több befektetési alapban – mint a VIG Megatrends vagy az Union Greentredns eszközalap – fókusz.
Hogy mekkora problémával állunk szembe? Ha az előállított hulladék mennyisége a mostani ütemben nő, 2050-re elérheti a 33 milliárd tonnát, amiből úgy 12 milliárd tonna (kb. 37%) azonnal a hulladéklerakókba, illetve az óceánokba kerül kipusztítva a halpopulációt[1] és mérgezve a vizeket. Mindössze 25% kerül újrahasznosításra, ám a jelenlegi technológiai szinten ez is csak kitolja valamelyest a problémát: ugyanis maximum kétszer tudják csak újra felhasználni a műanyagot, mivel a benne lévő polimerek lebomlanak. A hulladék fennmaradó hányadát elégetik, ami szintén jelentős károsanyag kibocsátással jár, a levegőbe jutva rontja az életminőséget. A kezeletlen hulladék tekintetében az ázsiai országok (Kína, India és Fülöp-szigetek) járnak az élen, amihez hozzájárult a fejlett országokból érkező “hulladék export”: ebben Kína volt az elsődleges célpont, majd a behozatali tilalom 2017-es megszüntetésével a helyébe Malajzia, Indonézia és Vietnám lépett.
Rosszul kezelt műanyag hulladék (Tonna, 2019)
