Korábban – a pénzügyi válságból való kilábalást segítendő – a világ jegybankjai egy irányban, jelesül a kamatcsökkentés mellett kötelezték el magukat. Mára viszont kissé zavarosabb lett a kép. Európában és Japánban továbbra is az alacsony kamat a cél, ám a tengerentúlon már az irányadó ráta emelése van napirenden. Mindeközben nemcsak a világgazdaság, de az amerikai GDP növekedési üteme is hagy kívánnivalót maga mögött. Nincs ebben ellentmondás?
Ami a monetáris politikát illeti, egyértelműen Amerikában a legtisztább a kép. Az irányt illetően mindenképp: az üzleti ciklus itt a leginkább előrehaladott, a gazdasági aktivitás élénkül. Az inflációs várakozások is feljebb kúsztak, sőt a tengerentúlon már arról folyik a vita, hogy a hosszú távon természetes szint alá süllyedő munkanélküliséget nem kell-e az eddig vártnál kicsit gyorsabb kamatemelési ciklussal ellensúlyozni. 2017-re a konszenzusos várakozás 2-3 kamatemelés, a bizonytalanságot pedig elsősorban az újonnan megválasztott elnök, Donald Trump egyelőre még csak belengetett intézkedései okozzák.
Németh Gábor – CFA vagyonkezelő, portfóliómenedzser, Aegon Alapkezelő Zrt.
Egyre több olyan hangot hallani, hogy a Fed stimulálta dollárerősödés valójában Trump ellen irányuló lépés. Ugyanis a legrosszabbul érintett feldolgozóipar munkásai adják szavazóbázisának gerincét. Egyfajta hidegháborút emlegetnek, amely hamarosan akár a kamatpálya változtatásához is vezethet. Hiszen a világ többi fejlett gazdaságában továbbra is folytatódik a valutaháború, nem?
Japánban az üzleti ciklus szintén a késői szakaszban van már, ugyanakkor a növekedés és az infláció is jóval alacsonyabb. Így itt még zajlik a mennyiségi lazítás – sőt fel-felbukkannak még a további lazításra számító várakozások. Mindazonáltal a japán jegybank az elmúlt negyedévben változatlanul hagyta az irányadó rátát, fenntartotta a 80 ezer milliárd jen összegű éves vásárlási ütemét. Ugyanakkor a „mennyiségi és minőségi lazítás” programját a hosszú hozamok 0 százalékos szinten tartásához igazította. Ezzel pedig felerősíti a jen gyengülését, valamint lazítja a hazai pénzügyi kondíciókat – támogatva a gazdasági aktivitás bővülését és az inflációt. Az eszközvásárlások hatására pedig a jegybank mérlegfőösszege tovább növekszik, immár meghaladva a GDP 90 százalékát.
Az európai konjunktúra korábbi ciklusban tart: van még fellendülés, a növekedés szerényebb, az infláció alacsonyabb. Viszont a munkanélküliség lényegesen magasabb, mint Amerikában. Így az Európai Központi Bank okkal követhet más monetáris politikát?
Igen. Az EKB Kormányzótanácsa decemberben 9 hónappal meghosszabbította eszközvásárlási programját, egészen 2017 decemberéig. Ugyanakkor áprilistól kezdve a jelenlegi havi 80 milliárd euró helyett 60 milliárd euró értékben vásárolnak majd értékpapírokat. Az inflációs várakozások emelkedésével és a bíztató makroadatokkal a hátunk mögött egyre többen várják a mennyiségi lazítás előre hozott befejezését vagy ütemének csökkentését. Ugyanakkor annyira korai az új intézkedés, hogy annak meg kell még várni a hatásait. Nem beszélve arról, hogy a fundamentumokról is jóval több bizonyosságra van még szükség, mielőtt újabb döntéseket hoznának. Az alapkamat emelése azonban még jó ideig nem lesz terítéken.
Tehát „a nemzetközi helyzet fokozódik”. Mit tehet ennek szorításában a Magyar Nemzeti Bank?
A magyar monetáris politikát mindezek fényében érdemes vizsgálni. Hazánknak – kis és nyitott gazdaságként – előbb-utóbb együtt kell mozognia a nagy jegybankokkal. Amennyiben a jelenlegi reflációs várakozások realizálódnak, és ezzel párhuzamosan a nagy jegybankok is haladnak a monetáris politika normalizálásának irányába, akkor idővel a magyar alapkamat sem maradhat ilyen alacsonyan. A nulla közelében elhelyezkedő rövid hozamok pedig még kevésbé. Mindenesetre mi megpróbálunk „mini szabadságharcot” folytatni ezen a téren is, hiszen a célkitűzés az, hogy legalább 2018-ig változatlan maradjon az alapkamat. Az MNB célja, hogy alacsonyan tartsa a nála elhelyezett likviditás mértékét, illetve, hogy az állományra a lehető legalacsonyabb kamatot kelljen fizetnie. Ezzel két legyet üt egy csapásra: javítja a jegybanki eredményt és megpróbálja – egyébként minden eszközével –gyengén tartani a hazai fizetőeszközt. Amiben biztosak lehetünk: az MNB addig nem akar kamatot emelni, amíg nem lesz nagyon rákényszerítve – és ebből a szempontból inkább az EKB-t kell figyelnünk, mint a Fed-et.
Az eredeti interjú a TotalReturn MAGAZIN, 2017. januári számában jelent meg.
