– Pálfi György –
Bár a kínai zéró-covid politika feladása, és az ezzel járó ciklikus gazdasági visszapattanás az egyik legfontosabb katalizátor lehet Kína – és az egész világ – gazdaságának idei alakulásában, a hosszú távú növekedés szempontjából a világ pár hónapig még legnépesebb országának sokkal nagyobb kihívást jelentenek a kedvezőtlen demográfiai folyamatok. És talán a legfontosabb kérdés, hogy lesz-e olyan ország, amely képes lesz ellensúlyozni a kínai lassulás negatív hatásait. Bár mai súlya alapján még korai kijelenteni, de a globális növekedés új motorja a következő évtizedben India lehet.
Forrás: ENSZ
A demográfia legalábbis jelenleg nekik kedvez. Az ország statisztikai hivatalának januárban közzétett számai alapján Kína lakosságának száma 2022-ben 850 ezer fővel 1,41 milliárdra csökkent (a születésszám 9,56 millió, a halálozás 10,41 millió fő volt, a munkaképes 16 és 59 év közötti népesség aránya 62%-ra változott az egy évvel korábbi 62,5%-ról).
A népesség növekedése az országban már az elmúlt évtizedben is jelentősen lassult, de csökkenésre 1961 óta nem volt példa. Ezzel szemben India lakossága továbbra is dinamikusan nő, és az ENSZ előrejelzése szerint idén (a legutolsó becslések szerint április 14-én) átveheti a vezető szerepet, mint a világ legnépesebb országa.
Forrás: Aegon gyűjtés
Az elmúlt évtizedekben mind Kínában, mind Indiában számos intézkedést hoztak a túlzottan gyors népességnövekedés megfékezésére. Ám úgy tűnik, Indiában ennek nem lett hosszú távú, komoly demográfiai hatása. Kínában viszont igen: az “egy gyermek politika” – melyen 2016-ben lazítottak, majd végül 2021-ben meg is szüntettek, – hosszú távon meghatározhatja a kínai népesség összetételét és növekedését. Ahogy az elmúlt 40 évben Kína megerősödéséhez jelentősen hozzájárult a gyors népességnövekedés és az ennek következtében felemelkedő középosztály, úgy most India számára is hasonló hátszelet jelenthetnek a demográfiai folyamatok
Fontos kérdés persze, hogy a kínai GDP mindössze hatodát kitevő indiai gazdaság képes lesz-e élni a lehetőséggel. A 2019-ben másodszorra is kormányfőnek választott Narendra Modi gazdaságpolitikájának fókuszában már 8 éve a feldolgozóipar, és az azt kiszolgáló infrastruktúra, adó- és pénzügyi rendszer fejlesztése áll. A feldolgozóipar súlyát a jelenlegi 17%-ról 25%-ra tervezik növelni, amivel az ország világkereskedelemben betöltött szerepe is jelentősen bővülne (ez jelenleg 2%, szemben Kína 10%-os súlyával).
E törekvések az elmúlt évek geopolitikai fejleményei után újabb lendületet kaphatnak. India külpolitikailag jelenleg nagyon kedvező helyzetben van: miközben az orosz nyersolaj egyik fő vásárlójává lépett elő (tavaly az orosz olajimport harmincszorosára nőtt!), a nyugati országok is jó kapcsolatot kívánnak fenntartani vele. India – Vietnám mellett – ugyanis az olcsó termelési láncok diverzifikálásnak nagy nyertese lehet. Egyre több vállalat követi a „Kína + 1” politikát, az Apple például a jelenlegi 5%-ról az indiai kereskedelmi miniszter nyilatkozata alapján 25%-ra akarja emelni az ottani termelés arányát. Amennyiben India tovább tudja vinni az elmúlt évek reformjait, jelentősége mind a világgazdaság, mind pedig a tőkepiacok szempontjából nőhet.
“A blog írásában közreműködő szerzők semmiféle felelősséget nem vállalnak a blogon megjelent írásaik alapján hozott befektetési döntésekért és azok következményeiért, illetve a weboldalon található adatok esetleges hiányosságaiért vagy pontatlanságaiért. A jelen blogon megjelenő írások magánszemélyek szubjektív véleményét tükrözik, nem minősülnek befektetési elemzésnek vagy ajánlásnak.”
