A japán indexek még nincsenek abszolút csúcsokon, de a vállalati profitok igen. Ha másra nem, erre ezek szerint jó volt a mennyiségi lazítás. Persze ez így egyelőre rohadt igazságtalan.
A jegybankok által a válság óta előszeretettel alkalmazott mennyiségi lazítást korábban ördögtől valónak tartotta a közgazdasági szakma, mára azonban elfogadott eszköznek számít. Teljességgel nem vagyok meggyőződve arról, hogy 20-30 év múlva is olyan jóindulatúan tekintünk majd rá, mint most, mivel egyelőre nem tudjuk, hogy igen hosszú távon milyen következményei lesznek. Rövidtávon valóban nem járt olyan mellékhatásokkal, pl. elszabaduló inflációval, mint amitől többen féltünk, de nem teljesen egyértelmű, hogy végül ezek a kellemetlenségek miért nem léptek fel. Krugman nyomatja a likviditási csapdát, mint okot, jóllehet, leegyszerűsített világképével sokan nem értenek egyet.
Én most nem akarok ebbe az akadémikus vitába beszállni, inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy a várt hatásokból a legtöbbet Japánban figyelhetünk meg, ott, ahol elvileg 25 éve van a gazdaság ebben a csapdahelyzetben. (Az is felvetődik, fennállhat-e ilyen hosszú ideig ilyen állapot, illetve hogy ez az egész „likviditási csapda”, mint fogalom, nem kamu-e.) A japán jegybank nem konvencionális politikája ugyanis látható gyengülést hozott a jen árfolyamában, aminek növekedési hatása szintén nem egyértelmű, viszont látható hatása van a vállalati profitokra.
Az ábra a teljes japán vállalati szektor (tehát nem csak a tőzsdén forgó vállalatok) japán GDP-hez mért profitrátáját mutatja, és látszik, hogy a gazdaság méretéhez képest soha nem volt ilyen magas a vállalati profitok nagysága. A vetítési alap (hazai össztermék) persze helytelen, hiszen a vállalati szektor nyereségének nem kis része külföldön képződik, és a gyenge jen miatt ugrott meg. De megugrott és kész. Ez kiemelten igaz a tőzsdei cégekre, akik a még nagyobb külföldi nyereségforrással rendelkeznek, mint a sarki fűszerest is számba vevő GDP-statisztikai kategória.
A japán vállalati szektor profitja a GPD-arányában
Kicsit korrektebb a kép, ha a nemzeti jövedelemhez hasonlítunk, de csak kicsit. A nemzeti jövedelem ugyan tartalmazza a külföldön termelt jövedelmet, mint vetítési alapot, de csak a jövedelmet, és nem az értékesítést. Igazán korrekt profitrátát akkor kapnánk, ha a profitot a végső, szintén jenben számolt értékesítésre vetítenénk, de ilyen adatot nemzetgazdasági szinten sajnos nem találtam.
A japán vállalati szektor profitja a nemzeti jövedelem arányában
A lényeget tekintve a történet így is egyértelmű. A japán jegybanknak sikerült rábírnia a piacot, hogy gyengítse a jent, emiatt megugrottak a profitok, ami után a vállalati szektor amúgy is gazdag menedzsmentje még nagyobb bónuszt vihetett haza. Jól jártak a részvénytulajdonosok is, mert a részvényárak is emelkedtek. Hogy a többieknek mi maradt belőle, akinek a fizetőeszközét így felhígították, nem tudni.
Forrás: Bloomberg, Aegon
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
