Az, hogy a csúcsoktól 5 százalékra levő amerikai piacot hogyan lehet egyelőre értelmezni, írtam már, de ha összehasonlítjuk az európai és a japán részvényekkel, akkor a kép még inkább kiábrándító. A főbb piacok közül az S&P 500 egyedülállónak tekinthető azzal, hogy ilyen közel van a történelmi csúcsaihoz, és ennyire eltávolodott az elmúlt egyéves mélypontjához képest. Európa és Japán most ott vannak, mint a januári mélypontokon, és bár nem csináltak új minimumot, a márciusi rally sem tudta őket nagyon messzire vinni. Az S&P 500 bezzeg majdnem a tavaly őszi lokális csúcsig emelkedett, de ez a teljesítmény csak vakok közt teszi félszemű királlyá.
Az S&P 500, a STOXX Europe 600 és a Nikkei egyéves relatív teljesítménye
Az amerikai piacot egyébként a nem ciklikus fogyasztási szektorba („consumer staples”) tartozó cégek húzzák, mint például a Mondelez vagy a Coca Cola, a gazdasági ciklusra érzékenyebb szektorok nem zakatolnak annyira. Az egyik legciklikusabb részpiacra, a bankszektorra koncentrálva azt látjuk, hogy itt is megvan az Amerika vs. Európa-Japán séma, de az amerikai bankok teljesítménye önmagában már nem annyira erős. A szektor 20 százalékkal van a tavalyi csúcsa alatt (ami egyébként messze nem volt történelmi csúcs), így ez tényleg nem más, mint viszonylagos jó teljesítmény.
Az amerikai, európai és japán bankok egyéves relatív teljesítménye
A bankok nyár óta tartó vesszőfutása egyébként érdekes fejlemény, különösen Európában. A feltőkésítések és az eszközátvilágítások (asset quality review) után azt gondolná az ember, hogy nagyjából rendben kellene lennie a bankoknak, ehhez képest a könyv szerinti érték kétharmadán forognak, ami arra utal, hogy a piac további jelentős veszteségeket, hitelleírásokat vár. Mindezt úgy, hogy a hitelezés a válság óta nem nagyon indult be, tehát nem kellene minek besülnie. Ha viszont mégis le nem írt rossz hitelekről beszélünk, akkor azok 2008. előttről ott vannak a mérlegekben, ami az európai felügyeleti tevékenység teljes impotenciájára utal.
Az már csak tényleg kis színes, hogy a japán bankok is annyira gyatrán muzsikálnak, mint az európaiak. Ez megint csak nem egy konjunktúra-pozitív jelenség.
Forrás: Bloomberg
