Akármelyik régió kötvénypiacait nézzük, a hitelkockázat nagyságát mérő hozamfelárak igen magasak, akkor is, ha a szélsőségesen árazott energiaszektor kibocsátásait kivesszük az indexekből. De a stressznek nem csak a kamatkülönbözet az egyetlen mértéke, meg lehet nézni azt is, hogy a teljes nem-befektetési kategóriájú (ún. high yield) indexen belül mekkora százalékban forognak a kötvények igen extrém, ún. „distressed” szinteken. Ennek a határértékét 1000 bázispontban, azaz 10 százalékban szokták meghúzni: azok a kötvények ugyanis, amelyekben az államkötvényekhez, vagy a normál bankközi kamatokhoz képest több mint 10 százalékponttal magasabb az elvárt hozam, azt árazzák, hogy a cég jó úton halad a csőd felé, és igen nehéz pénzügyi helyzetben van. Tömeges csődveszély pedig nem jó hír sem az eszközosztályra, sem a gazdaságra nézve.
Az alábbi ábra a BofA Merrill Lynch US High Yield Indexben szereplő distressed kibocsátások arányát ábrázolja névértéken, 1997. óta. A legutóbbi (március 31-es) adat szerint az indexben levő kötvények névértékének majdnem 23 százaléka forog olyan árazáson, ami az amúgy is hulladéknak tekinthető high yielden belül is borzasztó, igazi mérgező szemetet jelent. Ez jobb, mint a február végi 27,5 százalék (a márciusi rallyban az index majdnem huszada csúszott vissza a toxikus árazásból a szimpla kommunális hulladékba), de az index majdnem húszéves történetében még mindig igen magas hányadnak tekinthető.
A rendkívül magas hozamfelárral forgó kötvények aránya a BofA Merrill Lynch US High Yield Indexen belül
Ha a gazdaságban minden frankó, a distressed kibocsátások aránya 10 százalék alatt szokott lenni, 20 százalék fölé pedig csak a dotcom utáni vállalati hitelkrízis, valamint a 2008-as pénzügyi válság idején ment fel a ráta. Önmagában persze ez a mutató sem jelent semmit, de a hitelpiacról érkező többi jelzéssel együtt arra utal, hogy a hitelciklus, és így a konjunktúra is, egyelőre lefelé halad.
Forrás: Bloomberg, BofA, Aegon
