A makro/fundamentális háttér tekintetében jól definiálhatóak azok a mutatók, amelyek kiemelt hatással vannak az egyes országok fizetőeszközeire, amelyeket a befektetők néznek. Ezek főbb csoportjai a gazdasági/monetáris változók (alapkamat, export, folyó fizetési mérleg, növekedés/ipari termelés, gazdasági meglepetés indexek stb.), fiskális változók (államháztartási hiány/GDP, adósság/GDP stb.), sérülékenységgel kapcsolatos változók (devizaarány az adósságban, külső finanszírozási szükséglet, rövid lejáratú devizaadósság, pénzmennyiség növekedési üteme, hitel/betét arány, implikált volatilitás stb.).
Ahhoz, hogy egy átfogó, előrejelző erővel bíró képet kapjunk először is ki kell alakítani azt az univerzumot, amit vizsgálni szeretnénk (hiszen devizakeresztek esetében mindig legalább két devizáról kell véleményt alkotnunk). A mi univerzumunk a forint esetében adott: a feltörekvő piaci devizák valamilyen kosara. Ezek után rendszerezni/csoportosítani kell az adatokat. Az egyes mutatók tekintetében nem csak azok szintje lényeges, hanem a változás iránya és mértéke is, ezt mi egyrészt az adott ország adott változójának a historikus értékeihez, másrészt a versenytársaik adott értékeihez és az ő historikus értékeihez hasonlítjuk össze. A legfontosabbak a relatív változások (vagyis például sokkal támogatóbb, ha a forint mögött egy olyan változó javul, ami a többi ország tekintetében átlagosan romlik, mintha egy olyan javulna, ami minden versenytárs esetén javult), illetve a várakozásokhoz képesti eltérések (hiszen az adat megjelenéséhez közeledve a konszenzus várakozást kezdi árazni a piac, így az új információt az ettől való eltérés fogja jelenteni), így az egyes meglepetésindexek fontos szerepet töltenek be.
A bevezetés után, két táblázatot mutatok be. Az első a Citi ún. Early Warning Signal nevű táblázata, ami a feltörekvő piaci devizák széles körére, számos mutatót vizsgál. Az összehasonlítás viszonylag egyszerű: alapesetben havi megfigyeléseket gyűjt össze az elmúlt 5 évre, az egész sokaság historikus értékeiben való percentilis elhelyezkedést súlyozza össze egyenlő súlyokkal (azt figyelembe véve, hogy az adott változó kicsi, vagy nagy értékei kedvezőek). A vizsgált feltörekvő piaci devizák közül csupán a makrováltozókat figyelembe véve februárban a magyar forint a legerősebb.
A saját modellünket kicsit másképpen alakítottuk ki. Bár a vizsgált devizák és változók köre is szűkebb, az összehasonlítás során kicsit szofisztikáltabb módszerrel igyekszünk megragadni az egyes mutatókban bekövetkezett relatív változásokat (egy adott ország z-coreja hol helyezkedik el a saját historikus értékei között). Február során a lenti modell is azt az eredményt hozta, hogy a makrováltozók alakulása alapján a forint a legerősebb (legalacsonyabb kockázatú).
Makro oldalról érdemes még megemlíteni, hogy a forintban implikált kamat is jelentősen emelkedett az elmúlt időszakban, így a tavaly nyár végi közel 0%-os éves értékről (az EURHUF devizaswapnál) most 1,4-1,5%-os értéket láthatunk, ami szintén támogató (gondoljunk csak a mínuszos európai kamatszintre, amelyhez képest a mienk kedvező, pláne jó makro mellett). Nem szabad elmenni amellett a tény mellett sem, hogy az ország egyes jelenlegi adottságai (a folyó fizetési mérleg jelentős többlete, a beáramló EU pénzek) forinterősítő hatásúak. Fontos azt is megemlíteni, hogy az elmúlt időszakban, kommunikációjában az MNB többször is kijelentette, hogy nem kíván az alapkamaton tovább csökkenteni, ami a világban jelenleg sokak által „devizaháborúként” azonosított környezetben kiemelt jelentőségű. A makrokörnyezet legnagyobb kockázata mégis ez: sokan hisznek benne, hogy a jegybank nem tolerálna egy jelentősen erősebb árfolyamot, annak kialakulása esetén mégis az alapkamat, a kamatfolyosó vagy esetleg más nem konvencionális eszközök útján próbálná meg a forintot gyengíteni. Ezt nem zárhatjuk ki, mi azonban egyelőre nem számolunk ezzel a forgatókönyvvel, véleményünk szerint az MNB inkább csak a tartós forinterősödés esetén gondolná újra a stratégiáját, vagyis rövid távon – még ha igaznak is bizonyulna a piaci várakozás – szerintünk erősödhet a forint (pláne az év ennyire korai szakaszában, hiszen az év végi fordulónapokon mért EURHUF keresztárfolyam fontosabb ebből a szempontból – az MNB számviteli nyeresége és az államadósság tekintetében is).
Összességében tehát elmondható, hogy a makrokép igen kedvező, ez önmagában erőteljesen a forint mellett szól. A következő elemzésünkben a forint értékeltségét járjuk majd körbe.
Apró betűs rész: a fenti írás nem minősül befektetési ajánlásnak, értelemszerűen nem fedheti le az összes forgatókönyvet, egyszerűen csak a szerző saját, jelen információk alapján kialakított pillanatnyi véleményét tükrözi. Mindez a bejövő információk függvényében drasztikusan változhat.
Amennyiben tetszett a bejegyzés és az elsők között szeretnél értesülni új blogbejegyzéseinkről, oszd meg és lájkolj minket a Facebook-on!
