A technikai kép vizsgálatát mi alapvetően két részre bontjuk mindezt. Az első a sokak által ismert technikai elemzési eszköztár (TA). A másik a pozícionáltság alakulása: az, hogy a rendelkezésre álló információk alapján mennyire állnak egy irányba a befektetők, mennyi lőpor maradt még szárazon.
A technikai elemzés során kicsit változtatnunk kell az előző két részben (itt illetve itt) megfogalmazottakhoz képest. Bár ott devizakosarakkal szemben néztük a forint árfolyam-alakulását, a technikai elemzésnél – véleményem szerint – fontos, hogy valós, kereskedett termékről beszéljünk. Az egyes kosarak súlyozása valamennyire mindig hipotetikus és önkényes (még akkor is, ha sokan követnek kosarakat), ráadásul idővel dinamikusan változik is, így mi mindenképpen egy konkrét keresztnél néznénk első sorban a technikai képet. Magyarország esetében természetesen adódik, hogy ha már valamilyen párt, akkor az EURHUF alakulását érdemes vizsgálni. Némi információvesztés adódik abból, hogy a technikai elemzés eszköztára erősen épít a forgalmi adatokra, ez azonban nem áll rendelkezésre a devizák tekintetében. Az azonban mindenképpen kedvező, hogy a legjobban a likvid instrumentumoknál működik a TA, hiszen itt jobban használhatók a stop/profitrealizálási szintek, ennek viszont kellőképp megfelelnek a devizakeresztek. Másik oldalról viszont van egy lényeges eltérés a részvényárfolyamok technikai elemzése és a devizakeresztek között. Míg egy konkrét részvénynél az alaptermék világos, a kockázatok is az adott céghez kötődnek, addig egy devizapárnál ez mindig kettős: az adott árfolyamot egyszerre két tényező, két kockázati entitás határozza meg (EURHUF esetében az euró és a forint is). Ez sokszor bonyodalmat is okozhat és erőteljesen megnehezíti a technikai elemzési eszköztár alkalmazását is (csak példaképpen: az EURHUF-ban a héten tapasztalt erőteljes mozgásokat elsősorban nem a forint értékének változása okozta, hanem a pánik során az euró erőteljes erősödése, és mivel az persze sokkal nagyobb piac is, az EURHUF-ban is ez csapódott le, véleményem szerint ezért tudta olyan simán átvinni mindenféle hezitálás nélkül a 200 napos mozgóátlagot az árfolyam (ami egyébként korábban igen komoly támasz tudott lenni) először alulról felfelé, majd ezt követően felülről lefelé – ez valójában ez EURUSD mozgása volt). Éppen ez utóbbi zárójeles írás miatt nem is vinném túlzásba ezt a részt, inkább csak az egyszerűbb, de egyben legfontosabb képről ejtenék pár szót.
A hosszabb idősíkú (heti, 5 éves) chart alapján elmondhatjuk, hogy a 2011 óta elhúzódó először heves (a leminősítési hullám után tetőző), majd fokozatos, tartós leértékelődés 2014-2015-re már a múlté, az elmúlt két évben egy bő 300-320-as tartományban mozgott a keresztünk. A mai 310 körüli árfolyam éppen ennek a sávnak a közepén található, ami alapvetően semleges technikai képet vetít elénk. Azonban ha már a mozgóátlagokat nézzük, akkor per pillanat inkább negatív (a hosszú távú chart alapján) a kép, hiszen a sáv közepénél éppen az 50 és a 100 napos mozgóátlagnál található az árfolyam. Az elmúlt két évben a 100 naposat csak a tavaly januári EKB QE bejelentés utáni örömmámorban úszó piaci hangulat idején tudta letörni a forint, ráadásul akkor sem tartósan és akkor is nem csak a forint erősödésének, de az euró igen erőteljes gyengülésének volt betudható (amit egyébként még támogatott a FED és az EKB monetáris politikájának differenciálódása és a dollár erősödése is). Akkor a 200 napos mozgóátlagról pattant meg az EURHUF felfelé. Ez tehát önmagában inkább negatív a forintra- persze egészen addig, amíg el nem esik ez a szint.
A rövid távú (napi bontású, éves) chart kicsit pozitívabb. 2015 augusztusa után ezen idősík 200 napos mozgóátlaga mindig támaszul szolgált, kivétel nélkül megpattant róla ez EURHUF felfelé, egészen 2016 január-februárig. Januárban még volt egy felpattanás a 200 naposról, februárra azonban elesett ez a szint is, amit egy sikeres visszateszttel már pozitívnak bélyegezhettünk meg a forint további erősödése szempontjából. Ekkor jött a mostani hét, amikor a 200 napos mozgóátlagon úgy ment át oda-vissza az EURHUF kereszt, mintha ott sem lett volna. Ez némileg elbizonytalanít minket az ellenállás erejét illetően, de mindenképpen meg kell jegyezni – a korábbiak alapján – hogy ez inkább piaci szentiment miatt és az EURUSD-ben látott mozgások miatt történt meg, semmit a forint oldaláról jött volna. Minden esetre pici óvatosságra int. Azonban ha tovább megyünk, akkor a rövidebb charton is azt látjuk, hogy 200 napos mozgóátlag letörése ellenére az elmúlt két év range-e még nincs mögöttünk, erősebb ellenállás található 308,6 körül (utána esetleg 307-nél).
Összességében tehát a technikai elemzés alapján megfogalmazott képünk egyelőre önmagában nem túl rózsás: a tartomány közepén lévő árfolyamunknál először a 310, majd a 308,6-os szint jelenthet erős ellenállást a további árfolyamerősödést megakadályozván. Mindazonáltal az eddigi felértékelődés nem extrém túlhúzott (pl. RSI alapján), de mindent egybevetve az óvatosság indokolt.
A pozícionáltság feltérképezéséhez és a flow nyomon követéséhez a Citi adatai adnak támpontot.
A legalsó ábra alapján a pozícionáltság nem extrém a forintban (mint például az IDR-ben), de pozitív. Ez alapvetően nem rossz, hiszen a befektetők egy csoportja már hisz a fizetőeszköz erősödésében, de nem annyira túlzsúfolt a piac, hogy az már extrém mód növelje a kockázatokat (az első ábra egy hónapos összegzése is ebbe az irányba mutat). A pozitív flow is ilyen, ugyanakkor ha ennek a szerkezetére ránézünk, akkor az már kevésbé egészséges. A második ábra heat map-je azt mutatja meg, hogy az elmúlt négy hétben a korábbi átlaghoz képest mekkora volt a flow-ja az egyes befektetői típusoknak. Ebben az a negatív, hogy az összes forintba áramló pénz a kimutatás szerint a tőkeáttételes (leveraged) befektetőktől jött (ahol az érték meglehetősen magas, a korábbi átlag majdnem húszszorosa), minden más kategória értéke negatív. Még érdekesebb, hogy míg a tőkeáttételes befektetők fokozatosan pozitív számokat tudnak felmutatni az elmúlt hetekben (harmadik ábra), addig az e heti hangulatromlás éppen a végbefektetők (real money) számainak a romlását idézte elő. Ennek alapvetően épp az ellenkezőjét várnánk: a végbefektetők kevésbé, míg a tőkeáttételesek gyorsabban mozgatják a kialakított pozíciójukat, éppen ezért kicsit sérülékenyebbé teszi a forintot, ha csak a tőkeáttételesek flow-ja támogatta az elmúlt időszak erősödést (pláne, hogy az közel extrémnek nevezhető). (Ezeket az adatokat persze annyi fenntartással kell kezelni, hogy csak a Citi által látott ügyfeleket és azok kereskedéseit tartalmazza, tehát nem lehet tudni, hogy ez mennyire reprezentatív a piac egészére nézve.)
Rövidebb távon tehát mind a technikai elemzési eszköztár, mind a pozícionáltság, flow szerkezet egyelőre óvatosságra int a forinttal kapcsolatosan.
Kicsit hosszabb időhorizontra áttérve (no meg, hogy ne csak negatívabbakat mondjunk a technikai bejegyzésünk kapcsán) érdekes még a következő ábra:
Korábban igen erőteljes együttmozgás volt tapasztalható a külföldi szereplők forintban denominált állampapír-állományának változása (20 napos mozgóátlaggal szerepel az ábrán) és az EURHUF árfolyama között. A mögöttes kapcsolat onnan jön, hogy a külföldi befektetők egy jelentős része fedezetlenül adja és veszi a magyar állampapírokat, vagyis amikor nő ez az állomány (azaz a külföldi befektetők forintban denominált állampapírt vásárolnak), akkor a deviza is erősödik, míg ha csökken akkor gyengül (hiszen a kötvény adásvételéhez a deviza adásvétele is társul). A külföldiek állományának csökkenése tavaly májustól indult meg (ami közelítőleg egybeesik a forint tavalyi legerősebb időszakával), majd az eladásokkal a deviza is gyengülni kezdett. Ezek iszonyatos összegek (még akkor is, ha esetleg egy része mégis fedezve lett volna, így nem jelent meg egyből a devizapiacon): az elmúlt kevesebb mint egy évben 5000 milliárd forintról 3700 milliárd forintra apadt ez az összeg. Mindez – főleg mivel ilyen rövid idő alatt következett be – meglehetősen erős nyomást helyezett a forintra és ellensúlyozta az egyébként szintén jelentős forintot erősítő makrogazdasági tényezőket (amiről az első bejegyzésünkben írtunk). A jó hír az az, hogy tudjuk: hazánk egyik kiemelt hitelezője, a Franklin Templeton már gyakorlatilag teljesen leépítette a magyar forintos állampapír-kitettségét, vagyis innen már nem kell további eladásokra számítani. Mindez pedig azt is jelentheti, hogy – más, hasonló mértékű külföldi eladók hiányát feltételezve – a makrogazdasági, forintot erősítő tényezők jobban érvényesülhetnek idén, mint tavaly, ez pedig igen jelentős pozitívum lehet.
A következő elemzésünkben a forint körüli piaci hangulatot, az úgynevezett „sentimentet” járja majd körül.
Apró betűs rész: a fenti írás nem minősül befektetési ajánlásnak, értelemszerűen nem fedheti le az összes forgatókönyvet, egyszerűen csak a szerző saját, jelen információk alapján kialakított pillanatnyi véleményét tükrözi. Mindez a bejövő információk függvényében drasztikusan változhat.
Amennyiben tetszett a bejegyzés és az elsők között szeretnél értesülni új blogbejegyzéseinkről, oszd meg és lájkolj minket a Facebook-on!
