Nagy nap a holnapi, a sorsotokról döntötök talán az elkövetkező újabb háromszáz évre. Vagy többre. Tudom, nagyon megosztottak vagytok az ügyben, hiszen az elmúlt háromszáz év azért nem volt annyira rossz Skóciának. Igaz, nagyobb büszkeséggel töltene el mindnyájatokat, még a szakadást ellenzőket is, ha mindezt nem az angolok bábáskodása mellett értétek volna el. Igazságot tenni kívülállóként nehéz, ezért inkább közgazdászként lenne pár kérdésem azokhoz, akik a független Skócia megalakulása mellé húzzák be az ikszet holnap.
Magyarként látjuk, sőt, sokunk tudja is, hogy milyen felemás érzés úgy élni egy országban, hogy azt nem úgy hívják, mint a Te nemzetedet. Barátaink, családtagjaink élnek az országhatárainkon kívül, és furcsa identitást jelent számukra ez a helyzet. A Ti helyzetetek egy kicsit más, hiszen integrációtok az angol többséggel Nagy-Britannia megalakulása előtt is viszonylag nagy volt, többször adtatok uralkodót az angol koronának is. Innen, Magyarországról és a történelmi távlatból logikus lépésnek látszik a 18. század elején kovácsolt egység.
A szakadás azonban felvet néhány kérdést.
A legfontosabb: hogyan kezelitek majd azt a helyzetet, hogy most Skócia minden 100 elköltött fontból alig több mint 90-et termel meg odahaza? A 10% körüli folyó fizetési mérleghiány ugyanis pont ezt jelenti. Ezt most az Egyesült Királyságon, illetve Nagy-Britannián belüli transzferekkel finanszírozzátok meg, és Skócia fizetési mérlegpozíciója kb. annyira fontos, mint mondjuk Cornwallé. Ha Skócia önálló ország lesz, a fizetési mérleg a legfontosabb egyensúlyi mutatók egyike lesz, akkor is, ha megtarthatjátok az angol fontot. Portugália is 10% körüli fizmérleghiánnyal hozta össze a maga pénzügyi krízisét, de Spanyolországnak és Olaszországnak ennél kevesebb is elég volt. Miből fogja állni az ország a túlfogyasztás cechjét?
A skót nemzeten belül ez tkp. a skót állam túlköltekezése, ami most a GDP 10%-ának megfelelő költségvetési deficitet hoz össze. Amennyiben az északi-tengeri olajbevételek a skót, és nem a brit költségvetést gyarapítanák, ez a hiány 5%-ra csökkenne. De a mostani kilátások szerint 15 év alatt változatlan költségvetési politika mellett is ismét 10%-osra nyílna a hiány, az államadósság pedig 20 év múlva elérné a GDP 100%-át.
Mi a demográfiai stratégia? A jelenlegi korfa és a várható fertilitási folyamatok mellett az elkövetkező ötven évben Skócia lakossága összesen alig több mint 4%-kal fog növekedni, amin belül a munkaképes korúak létszáma 11%-kal csökkenhet, az idősek viszont majdnem 80%-kal többen lesznek. Ez a költségvetés várható alakulását tekintve talán a legnagyobb kockázat.
Az euró válsága után kétlem, hogy a megmaradó Nagy-Britannia engedni fogja a font használatát, de ha igen, hogyan képzelitek el a bankrendszert? Átengeditek a felügyeletet az angoloknak, hogy aztán mindenbe belepofázzanak, vagy megtartjátok magatoknak, és aztán reménykedtek, hogy a határ túloldalán levő brit választók megszavazzák azt, hogy az adójukból bailoutolják a skót pénzügyi rendszert, ha véletlenül arra kerülne a sor? Per pillanat csak a Royal Bank of Scotland mérlegfőösszege akkora, mint a skót GDP 780%-a, és akkor nem beszéltünk a többi pénzintézetről. Hogyan biztosítja Skócia a bankrendszerbe vetett bizalmat, amikor ekkora behemótok jellemzik a teljes brit pénzügyi rendszert? Ti a saját pénzeteket skót vagy angol bankban fogjátok tartani?
Az RBS persze tudja, hogy ez így nem fog működni, be is jelentette, hogy az elszakadás esetén áthelyezi a székhelyét Angliába. (Az egyszerűség kedvéért nevezzük így most a megmaradt Egyesült Királyságot, bocs a walesiektől meg az észak-írektől!) Az nem jelent veszélyt, hogy nem csak a többi pénzintézet, hanem a vállalkozások egy része is megy Angliába, magával cipelve a képzett munkaerő jelentős részét? Új-Zélandon is probléma, hogyan tartsák ott a tehetséget, pedig ők igazán messze vannak Angliától. Az elvándorlás a negatív demográfiai folyamatokat, ezzel együtt pedig a költségvetési folyamatokat is csak súlyosbítani fogja.
Ha viszont nem engedik az angolok az angol fontot, akkor lesz saját? És honnan lesz hozzá devizatartalék egy olyan országban, ami folyamatos folyó fizetési mérleg-hiánnyal küzd? Vagy minden skót átlagosan, egy lépésben 10%-kal csökkenti a fogyasztását és a beruházását, hogy ne azonnali összeomlással kezdjen az árfolyam? Nem túl nagy jóléti áldozat ez? Ha viszont a Bank of England szétdobja a devizatartalékot, akkor Skócia átveszi az államadósság rá eső részét is Nagy-Britanniától? De az most angol fontban van, és a denomináció azonnali csődeseményt jelentene a világ legrégibb AAA-s piacán. Vagy maradna az államadósság angol fontban, tehát rögtön idegen devizában jegyzett külső adóssággá válna? A fizetési mérlegpozíció, a permanens költségvetési hiány, és a hosszú távon inszolvens szuverén mellett ez nem túl kockázatos?
Hiába lenne független Skócia, Anglia minden bizonnyal mindent megtenne, hogy a két ország közti szabad kereskedelem biztosított legyen. De Skócia nem lenne része az EU-nak, a felvételhez viszont a tagok egyöntetű szavazatára lenne szükség. A katalán függetlenségi törekvésekkel brusztoló Spanyolország tuti megszavazná a belépést? És Románia?
NATO-tag lenne Skócia? Mi lesz az atomfegyverekkel? Maradjon Angliánál, vagy megtartana belőle egy párat az új ország is, hogy szükség esetén odaverjen vele valakinek?
Szóval tényleg, WTF?
Nyilvánvalóan nem értek sok mindent, amit kellene, és az igen szavazat győzelme esetén az azt követő szétválásban biztos választ kapok mindenre. De azért gondoljátok meg!
D
Ui: Az viszont, hogy William Wallace behúzta Sophie Marceau-t, tényleg menő!
Amennyiben tetszett a bejegyzés és az elsők között szeretnél értesülni új blogbejegyzéseinkről, oszd meg és lájkolj minket a Facebook-on!
