Tegnap publikálták a Fed április kamatdöntésnek a jegyzőkönyvét, ami visszaigazolta a korábbi sejtésünket, hogy borzalmasan nem fognak sietni a kamatemeléssel. Ami az inflációs folyamatokat illeti, egyelőre nincs is rá ok.
Arról, hogy az infláció alacsony, már többször volt szó, de ez elvileg nem olyan fontos, hiszen a monetáris politika nem jelenre, hanem a jövőre lő. Viszont a jövőbeli inflációról legtöbbet a mostani árfolyamatokat tanulmányozva mondhatunk a legtöbbet, igaz, az elemzői vagy bármilyen várakozások pont a fontos trendváltozásokat nem tudják megjósolni. A várakozásokat tehát helyesen vagy helytelenül erősen befolyásolják a közelmúlt eseményei, és ez az inflációs várakozásokkal sincs másképp.
Amióta van likvid piaca az inflációs rátához indexált kötvényeknek Amerikában és Európában, azóta sokszor nézik a kötvénypiaci árakból kinyerhető inflációs várakozásokat (az inflációhoz indexált és a sima fix kamatozású kötvények közti árazási differencia ugyanis elilleg csakis az inflációs várakozásoktól függ), de ez azért elég bizonytalan mérték. Nekem sokkal többet számít az elemzői konszenzus, nem azért, mintha az elemzők mindenkinél okosabbak lennének, viszont legalább minden marhaságra nem húzogatják a számaikat ide-oda, mint ahogy azt néha a kötvénypiaci szereplők teszik.
Inflációs elemzést több helyen, több módszertannal készítenek, nyilvánvalóan a jegybankokban van erre a legjobb infrastruktúra, de a párfős (esetleg egyfős) kereskedelmi banki vagy elemzői műhelyek pár excel-tábla mellett is vállalható előrejelzéseket gyártanak. (Magam is foglalkoztam ilyennel. Ha az ember éveken keresztül hónapról hónapra, atomizált szintre lebontva piszmog az árindex komponenseivel, akkor egész szűk sávba be tudja lőni a 6-12 hónap múlva várható infláció nagyságát.)
Nagyobb régiókra, országokra a Bloomberg egész jó mintából számít elemzői konszenzust, amit az alábbi ábra mutat. Az egyes vonalak azt mutatják, hogy adott időpontban mit gondoltak adott ország/régió 2015-ös és 2016-os várható inflációjáról. A folytonos kék vonal szerint pl. 2014. januárjában még az volt a vélekedés, hogy az Eurózónában az idén másfél százalékkal emelkednek a fogyasztói árak, de most éppen hogy nulla feletti inflációt vár az évre a konszenzus.
Elemzői inflációs várakozások 2015-re és 2016-ra három nagy gazdasági térségre
Az inflációs nagykép 2014. tavaszán kezdett megváltozni, egyre többen ismerték fel, hogy az árak növekedése alacsonyabb lesz, mint addig hitték. Először az Eurózónára vonatkozó (akkor még) egy- és kétéves kitekintés mérséklődött, majd nyártól a 2015-16-os japán, illetve a 2015-ös amerikai várakozás jött lejjebb. Most, 2015. majdnem közepén a korábbihoz képest jelentősen alacsonyabb inflációt lát mindenki, egyedül a 2016-os amerikai várakozás tartja magát 2% (azaz a deflációs veszély nélküli árstabilitás) körül.
Jogos a kérdés, hogy a kivételes intellektuális tőke felett diszponáló jegybankoknak miért fontos az, hogy mit gondol a piac. Első sorban azért, mert az árakat meghatározó reálgazdasági szereplőket a pénzügyi piacok kötik össze a jegybankkal, tehát a piac elvileg némileg más információs halmazzal rendelkezik, mint egy jegybank. Ugyanakkor a jegybanki kommunikációból (nem csak Amerikában és nem csak most) kitűnik, hogy a jövőt illetően a monetáris hatóság is éppen olyan bizonytalan, mint bárki más. A tegnapi Fed-jegyzőkönyv is arról tanúskodik, hogy bizonyos dolgokról nincs kialakult képük (pl. hogy az első negyedéves GDP tulajdonképpen mennyire is volt gáz), ezért a kamatemeléssel nem akarnak ész nélkül sietni. A globális inflációs trendekre vonatkozó piaci várakozások mindenestre arra utalnak, hogy erről az oldalról kamatemelési kényszer nincsen.
Forrás: Bloomberg
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
