Először a két adósságpálya. Az ábra a közös skála miatt alacsonynak mutatja a magyar adósságszintet, de az így is kiolvasható, hogy az egy kezdeti sikeres leépítés után 2001 és 2010 között GDP-arányosan több mint másfélszeresére nőtt. A miértről nemsokára. Görögország folyamatosan 100 százalékos adóssággal operált, majd eljutottunk az csillagászati 180 százalék közeli szinthez.
Az államadósság nagysága a GDP arányában
A magyar esetben a 2000-es éveket folyamatosan csökkenő effektív kamatláb (fekete vonal a bal oldali ábrán) jellemezte, ami mellett viszont állandó maradt a kamatteher GDP-hez viszonyított aránya. Ez azért volt így, mert a rohamosan csökkenő kamatszint egy olyan mértékű költségvetési hiánnyal párosult, ami az akkori magas nominális növekedés mellett is folyamatosan emelte az államadósságot (55 százalékról 80 százalékig, ahogy a fenti ábrán a fehér vonal mutatja). Magyarországra jellemző volt a relatíve magas infláció (egészen mostanáig, az ábrán nem mutatott 2016-ig, amikor is az jelentősen visszaesett), ami a válság előtti decens, 4 százalék körüli reálnövekedéssel együtt (jobb oldali ábra) valamelyest tompította az eszetlen költségvetési költekezés hatását. Valamelyest.
Magyarország
A helyzet 2013-ban kezdett változni, amikor az adósság effektív kamatának ismételt csökkenése végre nem járt együtt az adósságráta emelkedésével, sőt, igen enyhe csökkenés volt tapasztalható. 2014-ben és 2015-ben ráadásul a reálnövekedés és az infláció is segítettek az adósságpályán. Az inflációs kilátások kérdésesek, de valószínűleg inkább egy mérsékelt, mint magas árszínvonal-emelkedésre számíthatunk, ezért reálnövekedéssel kellene valamit virítani. A jó hír, hogy a kamatteher most csak a GDP 3 százalékára rúg (bal oldali ábra, kék vonal), és a jelenlegi átlagos államkötvénykamatok mellett (ami ma kb. 2,4 százalék), a lejáró adósság refinanszírozása is folyamatosan csökkenti a terheket. A költségvetés folyó bevételeiből valamennyit megtakarít, így ha látványos sikerekre nem is, de legalább kontroll alatt levő adósságra számíthatunk.
Görögország
Ha azt mondjuk, borzalmas, nem is mondtunk semmit. Aki Görögországot sajnálja, annak felhívnám a figyelmét arra, hogy az európai segítségnek köszönhetően, aminek lényege az volt, hogy a görögök adósságát a valutaövezeti társak, valamint az IMF piaci szint alatt finanszírozza, az adósság effektív kamatlába mindössze 2 százalék! Ezen a szinten Franciaország finanszírozza magát, nem egy de facto csődben levő, politikai káosszal tarkított gazdaság. A magas adósság ellenére így a GDP-arányos kamatteher mindössze 3,6 százalék, alacsonyabb, mint Magyarországon!
Probléma viszont, hogy Görögországban minden várakozás ellenére semmilyen növekedést nem sikerült felmutatni, sőt, még infláció sincs. Így a 3-4 százalékos GDP-arányos adósságterhet a növekedési profil nem tudja kezelni, az adósság meredeken emelkedő pályán van. Ez az oka annak, hogy az IMF és mindenki, akinek egy csepp esze van, és legalább általános iskolás szinten tud számolni, további költségvetési átalakítást sürget. Ennek a politikai realitásairól lehet persze vitázni, és a realitásokkal számolva sajnos be kell látnunk, hogy erre úgy sem fog sor kerülni.
Így Görögország adósságleírása (azaz csődje) elkerülhetetlen, és a 2011 óta több hullámban adott segítséget az Eurózóna országainak adófizetői jól megszívták. A szlovákoknak meg a hollandoknak volt igazuk, hagyni kellett volna az egészet, mert így csak az euró-szkeptikusok kaptak politikai tüzelőanyagot arra, hogy először a közös valutát, majd szépen a teljes Európai Uniót széjjelverjék.
Forrás: OECD, Eurostat, Bloomberg, Aegon
