Lengyelország az elmúlt időszakban egyre kézelfoghatóbb jeleit mutatta egy komolyabb lassulásnak. Úgy tűnik, hogy a „zöld szigetként” emlegetett ország – amelynek az elmúlt öt évet az EU országai közül egyedüliként sikerült recesszió nélkül átvészelnie – ellenálló képessége a világgazdaság lassulásával szemben jelentősen romlott. Míg júliusban az elemzői konszenzus 2,7% év/év alapú növekedést, addig jelenleg csupán 2,1%-os növekedést vár a harmadik negyedévre. A pesszimista elemzői várakozások érthetőek, hiszen a legutóbbi PMI, valamint ipari termelési adatok 2009 júliusa óta a legrosszabb adatnak számítanak, így az amúgy is gyenge Q2 GDP után, úgy tűnik, tovább romlik a helyzet.
A fő probléma, hogy a fiskális konszolidáció (2016-ra az államadóság 50% alá szorítása) szükségessége kevés teret enged a kontraciklikus gazdaságpolitika alkalmazására, így szemben az elmúlt évekkel, a belső fogyasztás, valamint a beruházások aligha kompenzálják majd a csökkenő exportot. Mindezek hatása már a második negyedévben megmutatkozott, és láthatóan a második félévben tovább romolhat a helyzet:
- Míg augusztusban még 5,8%-al, szeptemberben 3,1%-al nőtt csupán a kiskereskedelmi forgalom, szemben az elemzők által várt 4,5%-al. A fogyasztói hangulatindex 2009-es szinteken tartózkodik, a belső fogyasztás dinamikája jelentősen lassult.
- Az állami beruházások nagy része már az év első felében befejeződött, a következő egy évben nagyobb beruházás csak az energiaszektor felől várható.
A belső adósságlimit közelsége miatt tehát a lengyel gazdaság motorjainak számító területek egyikét sem tudja a kormány kellő mértékben stimulálni, vagyis sem az adóterhek csökkenése általi fogyasztásbővülésre, sem pedig az állami infrastrukturális beruházások felpörgetésére nincs elegendő tér a jelenlegi helyzetben. Ugyanakkor kreativitásból Lengyelországban sincs hiány, főként, ha a kormány saját mozgásterének kibővítése a cél. Az 55%-os adósságküszöb közelsége miatt a kormány megváltoztatta az GDP arányos államadóság számítási módját, melynek hatására lehetőség nyílt bizonyos feltételek mellett az adósságplafon átlagáron való kiszámítására, csökkentve ezzel a mutató szintjét. A technikai trükkökön túl azonban más módszereket alkalmaz a lengyel kormány. A múlt héten az elemzőket is meglepve, a lengyel miniszterelnök nem megszorításokat, hanem új infrastrukturális beruházásokat jelentett be. A finanszírozást a BGK állami bankon keresztül próbálják megoldani a kereskedelmi bankok bevonásával, így nem jelent újabb állami kiadást. Ezen beruházások érdemleges hatása azonban már csak a beruházások méreténél fogva is kérdéses.
A jelenlegi lassuló gazdasági környezet a bankszektor jövedelmezőségére is kedvezőtlen hatást gyakorol,a lassulás jelei ugyanis a hitelezési aktivitásban is komolyan megmutatkoznak. Az eddig dinamikusan bővülő lakossági hitelnövekedés 4%-ra lassult, és bár ezt továbbra is meghaladja a vállalati hitelbővülés, itt is jelentős visszaesés volt tapasztalható az utóbbi hónapokban. A lassuló hitelbővülés, a romló portfolióminőség, a csökkenő jutalékbevételek, valamint a kamatcsökkentési ciklus következtében szűkülő kamatmarzsok alapján igen gyenge teljesítményre számíthatunk, a teljes bankszektor profitabilitása a jövő évben várhatóan tovább csökken. Mindezeket figyelembe véve a lengyel bankszektor idei több mint 15%-os emelkedése, valamint az ennek következtében kialakuló magas árazási szintek kissé optimistának tűnnek. Ráadásul az elmúlt években igen magas korrelációt mutató lengyel szektoriális kilátásokat leképező banki hangulatindex jelenlegi szintje alapján a bankszektor szintén túlértékeltnek tűnik. A második féléves és a jövő évi kilátásokat, valamint a szektor árazását figyelembe véve tehát jelenleg nem sok potenciált látunk a lengyel bankszektorban.
