Egy új uniós szabálynak köszönhetően januártól több és jobb befektetési alternatívát kínálhatnak a forgalmazók az ügyfeleknek, amint a korábban titkos díjrészletek nyilvánossá válnak. – interjú Temmel Andrással, a BAMOSZ főtitkárával.
Január első napjától életbe lépett a Mifid2 európai uniós szabályozás, amely jókora változást hoz a befektetési jegyeket vásárlók érdekében. Mit éreznek majd az ügyfelek?
Az új szabályozás kétféle szempontból is érintheti a bankoknál, vagy más pénzügyi szolgáltatóknál befektetési alapokat vásárlókat. Egyrészt az eddig titkosan kezelt jutalék struktúra, másrészt a forgalmazók tényleges függetlenségének – vagy épp annak hiányának – nyilvánossá válásával a korábbinál jóval átláthatóbbá válik a befektetési folyamat.
Azaz megszűnhet az a gyakorlat, hogy egyes esetekben a bankfiókban, vagy a brókercégnél nem feltétlenül a legjobb befektetést ajánlják, hanem például azt, amelyik után a legmagasabb jutalékot fizeti a vagyonkezelő?
Magyarországon – Nyugat-Európától, vagy Amerikától eltérően – az ügyfelek a befektetési jegyek vásárlásakor jellemzően nem fizettek a vásárláskor közvetlen jutalékot, inkább csak bizonyos alapok esetében az eladáskor szokott lenni likviditási okból visszaváltási jutalék.. Sokkal jellemzőbb, hogy a forgalmazás költségét közvetlenül az alapkezelő fizette meg, egyfajta értékesített állományra vetített átlagköltségként az alapkezelési díjból, vagy közvetlenül a befektetési alapból (jellemzően 0,3-0,6 százalék körüli díjról van szó), így végső soron a befektetőket terhelte ez is. Véleményem szerint ugyanakkor ez sokkal arányosabb és áttekinthetőbb költségterhelést jelent a befektetők számára a bonyolultabb, különböző eladási és visszaváltási jutalékokkal operáló rendszernél. Ez a tétel az összes alapkezelési díj 40-50 százalékát tette ki. Az új szabályozás ezt a költségtételt teszi nyilvánossá az ügyfél előtt, amivel kapcsolatban semmi probléma nincs. A vonatkozó szabályozás meglehetősen dodonai, de az MNB által kiadott értelmező állásfoglalás alapján ennek a jutaléknak azon része, ami valós szolgáltatást valósít meg (azaz ami mögött ténylegesen forgalmazási szolgáltatás van, és nem egyszerű premizálás) az továbbra is benne maradhat az alapkezelési díjban, tehát az eddig megszokott és jól működő rendszer várhatóan nem fog teljesen felborulni, ami nem lett volna szerencsés.
A többi költséget viszont külön részletezve be kell mutatni az ügyfélnek. Milyen hatása lehet ennek a befektetési piacra?
Az, hogy a transzparencia javul, mindenképpen pozitív, aminek lehet egy olyan hatása is, hogy a most még eltérő és üzleti titokként kezelt jutalékszintek forgalmazónként egységesülhetnek. Azaz ugyanaz az értékesítési hálózat várhatóan körülbelül ugyanannyiért fogja majd “árulni” a különböző alapkezelők alapjait. Ez egyben arra is ösztönözheti a forgalmazókat, hogy a korábbinál szélesebb palettát kínáljanak majd.
És megszűnik a premizáltak túlzott tukmálása. Ettől csökkennek a befektetési alapokra terhelt költségek, azaz több marad a befektetési jegy tulajdonosok zsebében?
Emelkedni a költségek biztos, hogy nem fognak, de csökkenni sem feltétlenül. Sokkal inkább az alacsony hozamkörnyezet gyakorol már most is komolyabban nyomást a költségoldalra. De abból a szempontból valóban olcsóbb lehet, hogy ahol kiugróan magas volt a forgalmazási jutalék (mert például az egyik alapkezelőtől dupla annyit kértek), az most lecsökkenhet, ami lehetővé teheti az alapkezelő számára is a saját díjának csökkentését. Nehéz lenne az ügyfél, vagy a felügyelő hatóság előtt igazolni, hogy az egyik alapkezelő alapját azért adom drágábban, mint a másikét, mert annak magasabb szolgáltatást nyújtok. És ebben az esetben a díjtöbbletet vissza kell adni az ügyfélnek. A forgalmazók valószínűleg az egyszerűbb utat választják majd, és nivellálják a díjakat.
Akkor egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy mindenki a számára legmegfelelőbb alapot vásárolhassa meg. Eszerint a forgalmazók egyre inkább független tanácsadókká válhatnak?
A függetlenséget mostantól nem elég „bemondani”. Aki független, az nem kaphat jutalékot a termék előállítótól. A függetlenség előnye a tagadhatatlan marketing előny, ugyanakkor a forgalmazói jutalék kiesése miatt teljesen át kell alakítani az eddigi értékesítési rendszert, ami komoly dilemma lehet..
Miből élne egy független forgalmazó?
Csak abból, hogy közvetlenül kér pénzt az ügyféltől. Eddig az volt a függetlenség, ha valaki 3-4-5 cég termékét is árulta. Mostantól az, hogy a termék előállítójától egy fillért sem fogadhat el.
Valószínűleg kialakul egy „függő” kör, amely csak saját alapokat árusít. És minden bizonnyal lesz egy „kvázi független”, aki elfogad ugyan jutalékot (így nem mondhatja magáról, hogy független), de széles termékpalettát kínál és elképzelhető, hogy lesznek, akik megpróbálkoznak a “valós” függetlenséggel is. A hazai viszonyokra véleményem szerint a második kategória lesz a jellemzőbb, ami végül is az ügyfél szempontjából nem lesz érdemben különböző a “valós” függetlenségtől.
És mit kell tennie egy függő ügynöknek?
Egyértelműen közölnie kell az ügyféllel, hogy nem független. Attól, hogy egy forgalmazó mondjuk százféle alapot kínál, még lehet független vagy függő. És egy befektetési szolgáltatónak is lehet egyszerre függő (például a fiókhálózati, vagy prémium) és független (mondjuk privátbanki) üzletága. A szabályozás egyébként a portfoliókezelési tevékenységet végző vagyonkezelőkre is vonatkozik.
Nem áll fenn a veszély, hogy a forgalmazók „bezárkóznak”, és csak saját alapokat árusítanak majd? Hiszen ez esetben a saját alapkezelőktől osztalék ágon tudják felvenni a kieső jutalékot.
Voltak ilyen félelmek, hiszen nagyon sok minden múlik a szabályozás gyakorlati értelmezésén. Most azonban úgy tűnik a pozitív kimenetel van inkább a pakliban. A korábbi rendszer nem szűnik meg teljesen, az alapkezelő fizethet a forgalmazónak indokolt mértékű jutalékot, és nem lesz az a veszély, hogy az ügyfelet csak azért ugráltassák egyik alapból a másikban, hogy minél több belépési jutalékhoz jussanak a forgalmazók. Az új szabályozás véleményem szerint a forgalmazókat most arra ösztönzi, hogy minél szélesebb palettát kínáljanak. Ami lehet, hogy a gyakorlatban csak annyit jelent, hogy a korábbi 3 helyett mondjuk 5 alapkezelő termékeit árusítják, de ez is előrelépés lesz a jobb ügyfélkiszolgálás érdekében.
