Pénteken az OPEC ülésén a csökkentés vagy a szinten tartás helyett 1,5 millió hordóval, 31,5 millió hordóra emelték a napi kitermelési értéket (Indonézia nélkül). Ezzel a szervezet tulajdonképpen csak a jelenlegi tényleges kitermeléshez közelítette a célt: októberben ugyanis 31,8 millió hordó került a piacra. Erre a kőolaj árfolyama mégis újra zuhanni kezdett, viszont a nagy jelentőségű hír ellenére viszonylag mérsékelt volt az azonnali árfolyamreakció, bár azóta már több, mint 5%-kal vagyunk lejjebb a WTI esetében a pénteki csúcshoz képest.
Minek köszönhető mindez? A bal felső ábra mutatja, hogy a pozícionáltság erősen közelít a korábbi mélypontokhoz, vagyis a méretes short állomány további növekedése nehézkesebb, a befektetők egy része már ellőtte a puskaporát. Ugyanakkor az is látszik, hogy az opciós, futures piacon tapasztalt pesszimizmus mellett az ETF-ek aggregált pozícionáltsága fokozatosan javult az elmúlt időszakban, vagyis itt bele-belevettek a befektetők. Erre magyarázatot adhat a magánbefektetők igyekezete, hogy a mélyponton tudjanak beszállni (a zsíros profit reményében), illetve a makroportfóliók fedezeti ügyletei is (energiakapcsolt részvény shortokat vagy éppen credit shortokat fedeztek olajvásárlással). Mindez eddig elég volt arra, hogy az eddig igen erőteljes ellenállásnak tűnő 40-es szint megtartsa a WTI árfolyamát, azonban a pénteki hírek után ez a szint is elesni látszik. Általánosságban is igaz, hogy az az ellenállás, amit egyre többször tesztel a piac, jellemzően annál nagyobb eséllyel szokott letörni (vagyis a sokadik teszt után csökken a valószínűsége, hogy meg tudja tartani az árfolyamot), ugyanakkor ezt jelenleg még nem jelenthetjük ki: augusztus végén már hasonló szinteknél jártunk 40 alatt, az azonban akkor fals letörésnek bizonyult.
Mindazonáltal a fundamentális kockázatok továbbra is velünk vannak, Irán visszatérésével a következő év első felében újra középpontba kerülhetnek a tározói kapacitáskorlátok. A technikai kép minden esetre sokat mondó: ha lényegesen el tud távolodni a 40-es szinttől és letöri a korábbi támaszt, akkor az olaj árfolyamában olyan tér nyílhat meg, ami megint átrajzolhatja a világképünket – és többet között a világ kötvénypiaci várakozásait is. (Arról korábban itt írtunk, hogy miért.)
Még egy érdekesség: a lenti két ábrán a WTI és Brent futures görbéjét láthatjuk. A vízszintes tengelyen az adott lejáratok vannak feltüntetve, míg a függőleges tengelyen a hozzájuk tartozó árak. Mindez azt jelenti, hogy pl. a 2016. januári lejáratú WTI árfolyam sokkal olcsóbb, mint a 2017. márciusi lejáraté, ezt nevezik contango-nak. Ennek még egy nagyon jelentős hozadéka van befektetési szempontból: ha semmi nem történik a piacon (vagyis nem változik az olaj árfolyama), akkor a hosszabb lejáratú derivatív termék idővel „visszacsúszik a görbén”, vagyis ha a WTI világpiaci árfolyama nem változik, ceteris paribus az idő múlásával akkor is veszít – nem is keveset – az a befektető, aki long pozícióban van. Mit jelent mindez? Egyrészről drága finanszírozni az olaj longokat, másrészt elég nagy felpattanást kell várnia (lehetőleg minél hamarabb) annak, aki olaj longban töri a fejét. (A körök nagysága pedig azt mutatja, hogy mekkora az egyes lejáratokban a nyitott állomány, azaz nagyobb kör ceteris paribus likvidebb instrumentumot jelöl.)
Apró betűs rész: a fenti írás nem minősül befektetési ajánlásnak, értelemszerűen nem fedheti le az összes forgatókönyvet, egyszerűen csak a szerző saját, jelen információk alapján kialakított pillanatnyi véleményét tükrözi. Mindez a bejövő információk függvényében drasztikusan változhat.
Amennyiben tetszett a bejegyzés és az elsők között szeretnél értesülni új blogbejegyzéseinkről, oszd meg és lájkolj minket a Facebook-on!
