- Nagy Klaudia –
Egyre több cikk és elemzés születik mostanában a dollár bukásáról. Az elemzők, szakértők legtöbbször azzal érvelnek, hogy Kína, az Egyesült Államok után a második legnagyobb gazdaság meggyőzi a világ legnagyobb olaj- és földgáz szállítóit – Oroszországot, Szaúd-Arábiát, Iránt, Venezuelát –, hogy kínai jüanban kereskedjenek és véget vessenek a “petrodollárok” évtizedeinek.
A petrodollár születésére 1973-ban került sor, amikor az Egyesült Államok megállapodást kötött Szaúd-Arábiával, hogy minden hordó olajat dollárban kereskednek, cserébe amerikai fegyverekért és az olajmezők katonai védelméért. A konstrukció aztán több országban is elterjedt és leváltotta a nemzeti valutákat, óriási mesterséges dollár igényt generálva az egész világon jelentős dollár erősítő tényezővé vált.
De az amerikai dollár dominanciájának gyökerei ennél is régebbre nyúlnak vissza. A globális kereskedelemben és a hozzájuk kapcsolódó tőkeáramlásokban betöltött vezető szerep kiépítése egészen az I. világháború idejére nyúlik vissza. Az Egyesült Államok 1917-es hadba lépése egyúttal megalapozta vezető pénzügyi hatalommá válását, megindult a korábban a világkereskedelem 60 százalékát bonyolító angol font, mint nemzetközi tartalékvaluta kiszorítása is.
Az amerikai dollár számára az igazi nagy áttörést azonban a II. világháború időszaka hozta el. Az 1944-ben 44 ország által aláírt Bretton Woods-i megállapodás lehetővé tette, hogy egy kollektív nemzetközi valutaváltási rendszert hozzanak létre, amely az amerikai dollárhoz volt kötve. És ami mögött biztosítva volt a dollár aranyra való konvertálhatósága – ez volt az aranydeviza-standard rendszer. Ez a rendszer csak évtizedekkel később szűnt meg, a hatvanas évek végére ugyanis az európai és a japán export versenyképesebbé vált az amerikaival szemben, így világszerte megnőtt a dollár készlet, ez pedig megnehezítette a dollár aranyra való fedezését. Így végül 1971-ben Nixon elnök eltörölte az USA dollár aranyra való közvetlen átválthatóságát, megszűnt az aranystandard és a nyomtatható valuta mennyiségének korlátozása.
Az amerikai dollár globális hegemóniája persze sok országnak nem tetszett, egyes nemzetek el is kezdtek más alternatívát keresni. Oroszország már 2014-ben, a Krím annektálását követően lépéseket tett, hogy csökkentse függőségét az Egyesült Államokkal szemben. Ukrajna 2022-es megtámadását követően pedig a nyugati szankciókra reagálva az orosz kormány a kínaival összefogva egy, a korábbinál szorosabb együttműködést alakítottak ki pénzügyi rendszereik között. Ennek következtében a rubel-jüan kereskedelem rövid idő alatt a nyolcvanszorosára nőtt, és az orosz és a kínai jegybankok 1967 óta nem látott ütemű arany vásárlásokkal is csökkentették dollár függőségüket. (Oroszország kizárása a SWIFT fizetési rendszerből egyébként a világ számos országában keltett riadalmat és tett fel kérdőjeleket a dollár használatával kapcsolatban.)
De más országok is tettek lépéseket a tartalékaik dollármentesítésére. Az elmúlt hónapokban felröppent a hír, hogy Brazília és Argentína tárgyalásokat folytat egymással közös valuta használatáról, de a délkelelet-ázsiai országok képviselői is nyilatkoztak ezekről az erőfeszítésekről még az év elején. A Reuters nemzetközi hírügynökség szerint az Egyesült Arab Emírségek és India is közös lépéseket tesz, hogy rúpiában kereskedjen az olajon kívüli termékekre. A világ elsőszámú olajkitermelőjének számító Szaúd-Arábia 48 év után először mondta ki, hogy nyitottak az amerikai dolláron kívüli valuták elfogadására is, és 10 milliárd dolláros beruházással Kínában épít olajfinomítót. A BRICS-országok (Brazília, India, Kína, Oroszország és Dél-Afrika) új, közös tartalék valutáról tárgyal – India és Irán már saját nemzeti valutájával fizet az olajért –, Franciaország és Kína pedig megkötötte első megállapodását 65 000 tonna cseppfolyósított földgázról jüanban.
Olyan országok, mint Kína, Oroszország, Franciaország, Japán és az Egyesült Királyság pedig már nettó eladói az amerikai kincstárjegyeknek, és aranyat vásárolnak. A globális dollár mentesítés folyamata tehát valóban elkezdődött, ám az azért nem valószínű, hogy ezek a törekvések belátható időn belül megtörnék az amerikai dollár jelenlegi szuverén státuszát. Jelenleg a központi bankok devizatartalékaik mintegy 60%-át még mindig dollárban tartják. Az Egyesült Államok túlméretezett szerepe a tőkepiacokon, a kereskedelemben és az adósságállományban megerősíti a status quót.
„A blog írásában közreműködő szerzők semmiféle felelősséget nem vállalnak a blogon megjelent írásaik alapján hozott befektetési döntésekért és azok következményeiért, illetve a weboldalon található adatok esetleges hiányosságaiért vagy pontatlanságaiért. A jelen blogon megjelenő írások magánszemélyek szubjektív véleményét tükrözik, nem minősülnek befektetési elemzésnek vagy ajánlásnak.”
