Tegnapelőtt valahogy végigcsináltuk a Spar Maratont, bár szerintem mindenkinek kicsit (vagy nagyon) rosszabbul sikerült, mint remélte. De tudomásul kell venni, hogy nem minden sikerül mindig úgy, ahogy reméljük.
Hárman indultunk egyéniben, András nyomott egy 3:57-et, de ő sem volt vele túlzottan elégedett, nekem egy csalódást keltő 4:36 lett, Dénes kollégánk viszont örült, hogy megvolt az első ilyen hosszú távú versenye.
Volt aegonos váltó is Gyurival, Ádámmal és a pénzügyesünkkel, Tamással, 3:24-et toltak, ami objektíven nézve tök jó lett. A meleg miatt mindannyian szenvedtünk kisebb vagy nagyobb mértékben, én pedig — annak ellenére, hogy kb. 6 éve futok igazán hosszú távú megmérettetéseken, az elmúlt 3 évben pedig ez nagyjából a tizedik hasonló távú versenyem volt — úgy eltaktikáztam magam, mint egy kezdő.
A tanulságokat most is levontuk, integráltuk a modellbe, a továbbiakban ennek megfelelően készülünk és megyünk. Mert a futással nem lehet megállni.
Az ábra forrása Réka. 🙂
És a futómúltunkat igazolandó itt van András és Gyuri a 2013-as versenyen.
Forrás: origo.hu
