Most másról írok, nem a piacról. De ez is legalább annyira érdekes. Nemzetközi szervezetek honlapjait túrtam konzisztens költségvetési számokért, és az OECD honlapján belefutottam a 2012-es PISA-felmérések matematika részének eredményeibe. Egy táblázat jött le, amiben azt elemzik, hogy az egyes országokban milyen a nebulók eloszlása tudásszint szerint. Na, nincsenek túl jó híreim.
A heti öt tornaórát mindig baromságnak tartottam, most még inkább ez a véleményem. Nem a testneveléssel van bajom, a jó testnevelőtanár aranyat ér, az iskolaválasztásnál is számított nekünk, hogy jó a testnevelők híre a kerületen belül, hanem a fókusszal. Persze nem vagyok sem pedagógus, sem gyerekpszichológus, még úgy sem, hogy én is családos ember vagyok. Nálunk még aprók a gyerekek, biztos azért nem értek hozzá. De ha az iskola az életre tanít, akkor két dolgot mindenképpen el kell sajátítania a gyermeknek ebben a korban ahhoz, hogy az életben megálljon a lábán: a matekot és az angolt. Ez szükséges, és nem elégséges tudás, de ha nincs matek, akkor jönnek az olyan társadalmi problémák , mint az ész nélküli eladósodás és társai.
Szóval a PISA-tesztből egy táblázatot néztem meg tüzetesen, és ebből 2×2 ábrát fabrikáltam. A teszt eredményeit a tábla tehát egy hétfokozatú skálán prezentálja, amit valami miatt a „Below Level 1”-nal indítanak, és onnan megy fel „Level 6”-ig. Az első ábrám azt mutatja, hogy a gyerekek hány százaléka van az egyes országokban a nemzetközi mércékkel legrosszabbnak vett legalsó két tudásszintben. Ez nálunk a gyerekek 28%-a! Brutális!
A „Level 1 and below” kategóriákba eső tanulók részaránya az országon belül 2012-ben
Ebben az ábrában az a jó, ha minél feljebb van az ország, tehát minél kisebb azoknak az aránya, akik ennyire gyatrák. Látható, hogy Korea a legjobb (hahó, KRW!!!), ott 10%-ot sem éri el ez az arány. A legrosszabb Mexikó, ott a gyerekek fele bukna meg feltehetően egy nemzetközi matekvizsgán a legrosszabb eredménnyel. Magyarországnál Mexikó mellett csak négy másik országban ilyen sok a rosszul teljesítők aránya. Első látásra érdekes, hogy Izrael sem teljesít jól, pedig az a nemzetközi tech startup-szcéna egyik centruma, de ugye az is többnemzetiségű állam, és biztos nem ugyanolyan a helyzet West Banken meg a Gáza-övezetben, mint a zsidó többségű régiókban. Svédország is meglepő, főleg, hogy milyen irányban változik a helyzet (lásd lentebb), talán a bevándorlókat nem sikerül integrálni az oktatási rendszerbe, talán mások az okok, nem vagyok svéd szakértő.
A „Level 1 and below” kategóriákba eső tanulók részarányának változása 2003-2012. között
Ha a dinamikáját, az egyes felmérések közti változást nézzük, akkor látjuk, hogy a tendencia is aggasztó. Magyarország a lemaradó országok között is lemaradó, ráadásul úgy, hogy már 2003-ban is a hetedik legrosszabbak voltunk. Míg akkor a gyerekek 23%-a volt a legrosszabb két osztályban, most a 28,1%-uk. A 2012-es gyatra török és mexikói eredményhez annyit, hogy az egy jelentős javulás utáni helyzetet mutat, ami egyrészt sokat elmond a 10 évvel ezelőtti ottani állapotokról (akkor Mexikóban kétharmad volt a csődtömeg-arány), de arról is, hogy mennyire ráfeküdtek arra, hogy csináljanak valamit a helyzettel. A lista nem olyan teljes, mint a 2012-es eredményeket mutató tábla, mivel pár ország a bázisévben (2003-ban) nem vett részt a felmérésben, így az ő esetükben változásról sem lehet beszámolni.
Az érem másik oldala az, hogy a legjobb két kategóriában hányan vannak. Itt is a fentiek a jók (sok jó tanuló), és a lentiek a rosszak.
A „Level 5 and above” kategóriákba eső tanulók részaránya az országon belül 2012-ben
Az élmezőnyben hasonló országok vannak az első táblázatéhoz képest, tehát ahol kevés a rossz tanuló, ott sok a jó, egyedül Észtországban hizlalják a közepesek táborát azok, akik a többre vitték, mint a bukási szint.
És a változás!
A „Level 5 and above” kategóriákba eső tanulók részarányának változása 2003-2012. között
A szuperjól teljesítők arányát nem sokan tudták érdemben növelni, egyedül Lengyelország, Korea (!!!) és Portugália. Koreában a gyerekek egyharmada tartozik a világ legjobbjai közé, Lengyelországban pedig az elmúlt 9 év fejlődésének eredményeként a 16%-uk. Magyarország esetében a nemzetközi mércék szerinti jó képességűek, jól képzettek aránya is érdekes (?) módon csökkent. Sőt, ez a visszaesés nem csak 2003-hoz, hanem 2006-hoz és 2009-hez képest is érvényes. Magyarország tehát rosszabbul teljesít, folyamatosan. Matekból, persze. A heti öt tornaórának köszönhetően viszont 10 év múlva a bukfencversenyek élmezőnyébe fogunk tartozni, ez is valami.
A tanulságos excelek elérhetőek itt. Az ábrák forrása az OECD.
Amennyiben tetszett a bejegyzés és az elsők között szeretnél értesülni új blogbejegyzéseinkről, oszd meg és lájkolj minket a Facebook-on!
