Sosem volt még ennyire magas az arany világpiaci ára. Egy gramm a július végi árfolyamokkal számolva közel 19.000 forintot ér, ami év elejéhez képest majdnem 30 százalékos drágulás. De mennyire bízhatunk benne, ha beüt a “krach”, ha nő az infláció, mennyit érdemes tartani belőle és elég-e a magyar aranytartalék? Kardos Zsolt, az Aegon Alapkezelő termék specialistája segít megvilágítani. Interjú.
Az arany már szinte valutaként funkcionál, tőzsdéken jegyzik, a mostani árfolyamcsúcs miatt a híradások központi témája. De miért éppen ez a jobbára a hölgyek ékszereinek anyagát adó, sárgás nemesfém tölt be valamiféle nemzetközi pénzszerepet a világban?
Jó kérdés, hogy különböző civilizációk egymástól teljesen függetlenül miért az aranyat választották értékmegőrzőnek, és a kereskedelmi ügyletek alapjának is. Amikor az itáliai származású, a portugál, majd a spanyol korona szolgálatában állt utazó Kolombusz Kristóf 1492-ben felfedezte Amerikát, nemcsak ő, de az őslakos inkák, aztékok és a maják is aranyban fejezték ki a gazdagságukat. Az arany ritka fém (a teljes készletet 170.000 tonnányira becsülik, míg például ezüstből 800.000 tonnára), könnyebb megmunkálni, mint a többi fémet, tartósságát pedig az is adja, hogy nem oxidálódik. Ha ma találunk egy 5000 évvel ezelőtt elásott aranyérmét az ugyanolyan állapotban van, mint 5000 éve.
Az arany világpiaci ára a ‘70-es évektől
Ez pedig fontos az értékmegőrzés miatt. De miért alkalmas a pénz funkciójának betöltésére?
Amikor a cseregazdaságot a világkereskedelem kezdte felváltani, kellett egy univerzális értékű és ritkasága miatt értékes, tiszteletet parancsoló eszköz. Ez lett az arany – ami egyébként közel sem mindenhol töltötte be ugyanakkora súllyal ezt a szerepet. Kínában, ahol a papírt feltalálták, például inkább a papírpénzt használták “egyenértékesként”.
Lehet, ha hamarabb születik Gutenberg, Európában is más lenne a helyzet. És miért jó – ha jó – az értékmegőrzésben?
Mert – a papírpénzzel ellentétben – a központi bankok nem tudnak belőle végtelen mennyiséget nyomtatni.
A régmúltban – amikor az arany volt a standard – is akkor volt infláció, amikor az aranypénzt hígították ezüsttel vagy rézzel. Ez volt a középkori monetáris lazítás, a “QE”. Csak addig lehetett nyújtózkodni, ameddig a takaró ért. És nem lehetett mesterségesen leértékelni sem.
Mi benne a csapda?
Az arany, mint infláció elleni védekezés csak addig működik, amíg a reálkamatok alacsonyabbak a fogyasztói árak növekedési üteménél.
Ellenkező esetben aranyba fektetni már nem igazán versenyképes alternatíva, hiszen nem fizet sem kamatot, sem osztalékot. És ha valaki valódi, fizikai aranyat vásárol (nem pedig valami, annak árfolyamát követő pénzügyi eszközt), annak komoly tárolási költségei vannak. Ezek miatt a hátrányok miatt esett 1982-2000 között az unciánkénti ár $750-ről $250-re.
Svájcban az aranyrúd, Ausztriában a Bécsi Filharmonikusokat mintázó befektetési aranyérme a kedvenc. De az is elég, ha egy aranyláncom van? Annak az értéke is követi a világgazdasági folyamatokat?
Amerikában van egy olyan mondás, hogy az embernél mindig legyen annyi arany, hogy a határőröket meg tudja vesztegetni. Az ékszereknél ugyanakkor a marzs hatalmas, ezért befektetésnek sem igazán jók. A fülbevaló helyett maradjunk inkább a befektetési aranytömböknél vagy az -érméknél. De kalkulálni kell az utóbbiak magas költségeivel is, mint a biztonságos tárolás. A megtakarítás vásárlóerejének megőrzésére a londoni vagy a New York-i tőzsdén forgó aranykontraktusokat szokták inkább ajánlani. A tőzsdei ár nyilvános, nem nagyon lehet manipulálni.
Otthon pedig elég annyi arany, amennyi egy kis zsákban elfér – és reméljük, soha nem kell majd hozzányúlni. Mi a helyzet az egyre népszerűbb aranybánya-részvényekkel?
Hellyel-közzel azok is követik a világpiaci ár alakulását, ám a tőzsdei kurzust a vállalatvezetés kompetenciája vagy a vállalati környezet jelentős mértékben eltérítheti attól. Ezért az aranybánya-vállalatok részvényei (vagy az azokat tartó befektetési alapok, ETF-ek) inkább spekulációra valók, mint hosszútávú értékmegőrzésre.
Akkor maradunk a londoni és a New York-i tőzsdén, a hivatalos aranynál. Meddig drágulhat még? Az Arany Világtanács nevű félhivatalos szervezet adatai szerint a fizikai arany iránti kereslet jelenleg csökken, az áremelkedést csak a befektetési alapok, ETF-ek óriási kereslete táplálja.
Vannak már egész vad előrejelzések is, a prognózisok 2500 és 5000 dollár közötti széles sávban szóródnak. Ha a történelem megismétli önmagát, és az történik, mint 1981-ben, amikor az akkori FED elnök recesszió közepén megemelte a kamatokat, egy gyors, 20-40 százalékos áresés sem kizárt.
Ha nem lesz kamatemelés, és a reálkamat alacsonyabb lesz az inflációnál, akkor viszont tovább drágulhat az arany.
Ha a jelenlegi helyzetet vetítjük előre akkor akár $3000-ig is felmehet az ára. Én arra hajlok, hogy valahol $2500 körül fog megállni az árfolyamemelkedés. Azt nem szabad elfelejteni, hogy a FED is mindent meg fog tenni azért, hogy az emberek ne meneküljenek aranyba.
Amerikában a 70-es évek elejéig tilos volt otthon aranyat tartani, kivéve az ékszereket. Akkor vegyünk “pénzügyi aranyat”? Az aranyba fektető speciális alapok és a fizikai arany árfolyama közt egyenes a korreláció?
Igen, mivel az ETF is fizikai arannyal fedezi magát.
Ha nő a kereslet az ETF iránt, akkor a rúd ára is megy felfelé.
Különben a két ár közötti különbséget könnyűszerrel ki lehetne használni kockázatmentes nyerészkedésre. – ami gyorsan be is csukná ezt a kiskaput.
Az arany, mint menedék népszerűségének alapja, hogy a tapasztalatok szerint kevéssé korrelál a többi befektetési eszközzel. Most azonban a tőzsdék és az arany is rekord árfolyamra emelkedtek.
Az emberek kezdik elveszíteni a bizalmukat a dollárban, ami leginkább a FED-nek köszönhető.
Mivel az aranyat dollárban jegyzik, ha a dollár gyengül, az arany – mint országfüggetlen érték – ára arányosan emelkedik.
Az emberek biztonságérzete egyébként is csökken, a járványhelyzet alakulása mellett Donald Trump elnök kiszámíthatatlansága miatt is.
Márpedig akár politikai, akár gazdasági bizonytalanságot vizionálnak az emberek, az arany kézenfekvő befektetés lehet. De mennyi?
A teljes megtakarításra számolva 2-7 százalék közötti arány racionális döntésnek tűnik.
És még mi, az aranyon kívül?
Az ingatlanok mellett például a nemesfémek. Ha a réz ára nagyon felmegy, akkor érdemes lehet fizikai 1 centes pénzérméket gyűjteni. Mert ha a réz világpiaci ára kilónként $3 fölé nő, akkor több réz van az érmében, mint 1 centnyi érték. Egy amerikai hegde fund jó üzletet csinált azzal, hogy 10 millió dollárért vásárolt 1 centes érméket a Texasi központi banktól és bérelt egy helyiséget, ahol tárolta.
A bitcoint is sokan ebbe a körbe sorolják, a “nemzeten felülisége” miatt egyenes az új aranyként aposztrofálva.
Én kevésbé bízom benne. Nincs valódi, számszerűsíthető értéke, és ha baj van, és tegyük fel, hogy például nincs internetet – na, akkor nem sokra megyünk vele.
Minden bizonnyal ma még nehéz lenne vele megvesztegetni az említett határőrt. Marad a családi “aranytartalék”. És az országos: Magyarország néhány éve, úgy tűnik, jó ütemérzékkel a tízszeresére, 31,5 tonnára növelte annak volumenét. Ez elegendőnek tűnik egy válság esetén?
Attól függ, hogy azt egy ilyen helyzetben a magyar gazdaságpolitikai vezetés hogyan és mire használná fel. Ha az ország érdekében, akkor igen, de nem mernék megesküdni rá, hogy nem egy kivételezett kör megsegítésére fordítanák.
