A múltkori cikk kapcsán futottam bele más OECD-felmérésekbe, melyekből igencsak megütött az alábbi adat.
A születéskor várható élettartam alakulása az elmúlt két évszázadban
Az adatsor Nyugat-Európában majdnem kétszáz évet, a teljes világ illetően százötvenet ölel fel. A születéskor várható élettartam nagyjából két és félszereződött mindkét viszonylatban. Ez azért jelent valamit: azt, hogy így vagy úgy, de soha nem éltünk olyan jó körülmények között, mint most. (A régi szép időkben. Persze…)
A születéskor várható élettartam növekedésének egyik fő komponense egyébként a csecsemő- és gyermekhalandóság folyamatos csökkenése. Az, hogy a megszületett gyermekek jelentős része nem érte el a reprodukciós kort, jelentősen visszafogta a népesség növekedését a történelem során. Az alábbi ábra az Angus Maddison nevével fémjelzett gazdaságtörténeti adatbázisra támaszkodva mutatja a világ népességének éves átlagos növekedését különböző időszakokban. A vízszintes tengely nem időarányos, az első adatpont ezer évet ölel fel, míg az utolsó mindössze 12 évet. A változás így szembeötlő: a várható élettartam megugrásának idején (19. század közepe) a világ népességnövekedése is új sebességfokozatba kapcsolt.
A világ népességének százalékos növekedése éves átlagban
Egészen az 1800-as évekig egy átlagos család élete a következőképpen nézett ki: megszületett a mai fogalmaink szerint egy csomó gyerek (6-8?), akiknek egy jó része még csecsemőkorban vagy kisgyermek-korban fertőzésekben, járványokban meghalt. Az fiatal felnőtt-kort megéltek egy része meghalt mielőtt családot alapított volna, így házastársanként a sok szülés ellenére nagyjából két gyermek érte el a reprodukciós kort. Máshogy ugyanis nem jön ki az a matek, ami a népesség növekedését ennyire visszafogta.
Az ipari forradalommal párhuzamosan lassan elkezdett csökkeni a gyermekhalandóság (de mai szemmel még mindig jelentős maradt), miközben a családok mérete nem változott. Ennek következményeként házastársanként már nem csak két reprodukciós kort elérő gyermek született, hanem több, így a föld népessége valósággal felrobbant.
A Föld népessége Krisztus születése óta, nem időarányos skálán
A harmadik ipari forradalom, aminek egyik központi eleme volt a közművesítés, jelentősen javította a közegészségügyi állapotokat, ami az orvostudomány és a gyógyszerészet szintén forradalmi változásainak hatására még jobban csökkentette a gyermekhalandóságot. A népesség a huszadik század folyamán tovább növekedett, viszont lassan elkezdett csökkeni a fejlett országokban a fertilitás is, ahogy a társadalmak lassan reagálni kezdtek arra, hogy nem halnak meg a gyerekek. A fajlagos születésszám visszaesését támogatta továbbá a közművesítésnek és az elektromos berendezéseknek az elterjedése, ami felszabadította az otthoni logisztika rabságában élő nők tömegeit, akik a fizetett munkaerőpiacra kerülve is kevesebb gyermeket vállaltak.
Egy anyára jutó várható születésszám
Az ábra egy átlagos nő élettartama alatt várható gyermekei számát mutatja, sajnos csak 1950 óta. A népesség fenntartásához az általános szabály szerint 2,1 gyermek kell, számba véve azokat a gyermekeket is, akitől korai halál vagy egyéb élethelyzetbeli sajátosságok miatt az szülőknek végül nem lesz unokájuk. A fejlett világban a hetvenes évek második fele óta 2 alatt van az átlagos gyermekszám, a fejlődő országokban, bár magasabb értéket látunk, szintén drasztikusan csökken. Ennek köszönhetően mára a népességrobbanás folytatódása helyett inkább az elöregedés tűnik problémának.
A világ népességének medián/közepes életkora
A medián életkor az a választóvonal, aminél a népesség fele öregebb, a fele fiatalabb. A változás itt is folyamatos, még ha nem is annyira szembetűnő, mint a többi változó esetében. Az ENSZ szerint ugyanakkor az elkövetkező 25 évben ez az életkori középérték majdnem hat évvel emelkedni fog a fejlett és a fejlődő világban egyaránt.
A csökkenő népességnövekedés persze nem biztos, hogy rossz hír. A világban ugyanis talán már most is túl sok az ember, legalábbis több annál, amennyinek ezért vagy azért értelmes munkája és jövedelme adódik. A technológia változása miatt új munkahelyek még a gazdaság bővülése mellett is valószínűleg csak kis számban jönnek létre, ami miatt a munkaerő-felesleg (emberfelesleg?) folyamatos feszültségek forrása lesz.
Azaz: tovább élünk, többen vagyunk, de egy részünk minden bizonnyal felesleges lesz. Good luck!
Forrás: Maddison, OECD, ENSZ, Aegon
Megjegyzés:
Durvítva a népességrobbanási ábrát: ilyen lenne a föld népessége úgy, hogy a Krisztus születése óta eltelt időszaknak megfelelően arányosítjuk a vízszintes tengelyt. Látszik, ahogy ezer évig nem történik semmi, aztán apró változások kezdődnek, és a végén BANG!
