Talán nem sokáig. De ha mégis, akkor viszont nagyobb a baj, mint gondoljuk.
A részvénypiaci esést a feltörekvő piacok indították be, ezért sokat segítene, ha az index nem esne tovább. Most igen közel, kb. 6%-ra vagyunk a 200 hónapos mozgóátlagtól, ami 2008-ban végül megfogta a piacot. Érdekes, ez a 200 valami miatt nagyon fontos, napi, heti vagy havi bontásban is sokszor jelent ez valami fordulópontot, vagy legalábbis tekinthető határértéknek.
Az MSCI Emerging Market Index havi bontásban
Ez dollárban denominált index, és a négy évig tartozó oldalazása úgy alakult, hogy a saját devizájukban alapvetően emelkedő részvények hatását semlegesítette a trendszerűen gyengülő devizájuk (ezért sávozott az index 900 és 1100 között). Aztán az idén nyáron a részvények már nem emelkedtek tovább, sőt, most éppen esnek, ami aztán a gyengülő devizákkal együtt a dolláros indexben a fenti letörést produkálta. Saját devizában egyébként így nézett ki a részvények átlagos áralakulása:
Az MSCI Emerging Market Index a részvények saját devizáiban mért változata az elmúlt tizenhárom évben
A feltörekvő részvények otthoni piacokon összességükben új csúcsra mentek, ahonnan most lefordultak. Ennek az indexnek a 200 hónapos mozgóátlaga most 23%-kal van lejjebb, de ez nem jelent semmit, mert lehet, hogy a piac még jóval azelőtt megáll. Legalábbis reméljük, hogy. Azt viszont érdemes megemlíteni, hogy a vállalati profitok 4 éve nem tudnak nőni, nem csak dollárban (ahol a devizaleértékelődések miatt esnek), hanem saját devizában sem.
Az MSCI Eemerging Markets Index egy részvényre jutó profitja a vállalatok saját devizájában
Emelkedő részvénypiac mellett ez azt jelentette, hogy a piac relatíve drága lett, amit viszont mostanra az esés némileg korrigált. Ha a visszatekintő nyereséghez vett árfolyam (price to trailing earnings) alapján a feltör részvények most se nem drágák, se nem olcsók. Előretekintő nyereséghez képest kicsit bonyolultabb a helyzet, mert a profitok 2012. óta átlagosan 10%-ékkal elmaradnak attól, amit az elemzők egy évvel korábban vártak. De akárhogy is, a mostani profitvárakozásokkal mérve a P/E ráta 11 körül van, ami az elmúlt 10 év értékei közt valahol a harmadik decilisnél van. Ez annyit jelent, hogy piac az idő 70%-ában drágább volt, mint most, így akár olcsónak is mondhatnánk, amit érdemes megvenni.
Igen ám, de a piac sokszor tud olyat, amit mi nem, ezért ne zárjuk ki annak lehetőségét sem, hogy átesünk a 200 hónaposon, és elmegyünk a következő szintig, ami a dolláros index esetén 500 körül van, innen 36%-kal lejjebb!
Ez annyit jelente, hogy a) az előre tekintő P/E ráta 11-ről leesne 7-ig, ami extrémen alacsony árazás, vagy b) a vállalati profitvárakozások omlanának össze úgy, hogy a P/E akár meg is maradhatna a mostani szinten, vagy c) ezek valami kombinációja történne. Ez a szcenárió viszont, bár nem lehetetlen, annyit jelentene, hogy a feltörekvő országok nem szimplán lassulnának, hanem recesszióba fordulnának, ami értelemszerűen nem hagyná érintetlenül az amúgy viszonylag rendben levő fejlett országok konjunktúráját sem. Ez ugyan nem valószínű, de tekintve, hogy olyan folyamatok figyelhetők meg, mint a válság óta nem (például a globális kereskedelem visszaesése), senki nem lehet biztos a dolgában. Mivel a fejlett piacok az esés előtti értékeltségét alapvetően a decens növekedési várakozások igazolták, nem csoda, hogy a növekedéssel kapcsolatos félelmek hirtelen kihúzták a szőnyeget a piac alól, legalábbis átmenetileg. Ezért lenne jó, ha az esés megállna, mert akkor az azt jelentené, hogy a lassulás nem jelent recessziót, és ha nem is agresszív növekedésre, de legalább stabilizálódásra a vállalati profitokban is lehet számítani, és akkor a mostani árazás kis ráhagyással sem annyira gázos.
Per pill nem úgy néz ki, hogy a piac fordulna, bár ha most jönne pár hét rángatózás, nem kizárt, hogy a belső szerkezetben lenne valami javulás. Egyelőre viszont csak annyit látunk, hogy a legtöbb piacon az indexeken belül is mindent adnak, úgyhogy maradunk a kétségeinknél.
Forrás: Bloomberg, Aegon
