-Richter Péter-
Világszerte csaknem minden harmadik ember aggódik, amiatt, hogy a következő étkezésénél mi – és mennyiből – kerül az asztalra. És minden tizedik ember éhezik vagy alultáplált. Hogyan lehetséges ez egy modern társadalomban? Miközben magasröptű vitákat folytatunk a fejlett technológia, a mesterséges intelligencia és a kvantum számítástechnika társadalomra gyakorolt lehetséges hatásairól, úgy tűnik, a legalapvetőbb erkölcsi felelősségünket – hogy senki ne éhezzen – nem sikerül sokszor észrevenni sem. Vagy ha igen is, a helyzetet könnyű egyszeri eseményekkel magyarázni: aszályok, fegyveres konfliktusok, az egekbe szökő infláció, ellátási lánc problémák. A statisztikák szerint az éhínség folyamatosan növekszik, és az emberek közel 10%-át – mintegy 828 millió embert – érinti világszerte. Csak a 2019 és 2022 közötti időszakban az alultáplált emberek száma 150 millióval nőtt, az élelmezési válságot nagyrészt a háborús konfliktusok, az éghajlatváltozás és a COVID-19 világjárvány okozta.
A mind nyomasztóbb élelmiszerhiány – amely nemcsak a hiányzó termelés, hanem részben persze a rossz elosztás számlájára is írható – jól mutatja a növekvő keresletet, aminek hátterében több tényező együttes hatása összegződik:
- Az egyik ilyen a népességnövekedés: A világ népessége 2050-re várhatóan eléri a 9,7 milliárd főt, ami azt jelenti, hogy a mostani 8 milliárdos népességhez képest 30 éven belül 1,7 milliárd éhes szájjal többet kell majd etetni. Ez növelni fogja az élelmiszerek és általában a mezőgazdasági termékek iránti keresletet, miközben az agrárium már így is a Föld jégmentes területének 40%-át használja.
- A másik az éhajlatváltozás, amelynek egyre gyakoribb, szélsőségesebb és súlyosabb időjárási eseményeket okoz, amelyek megzavarhatják a mezőgazdasági termelést. Az amerikai NASA űrkutatási hivatal modellszámításai szerint például a kukorica terméshozama 2030-ig emiatt 24 százalékkal csökkenhet, aminek drámai hatásai vannak.
- Kereskedelmi és geopolitikai tényezők – nemzetközi kereskedelmi megállapodások, háborúk, vámok és a politikai instabilitás – is befolyásolhatják a mezőgazdasági termékek globális kínálatát. A világ legfontosabb mezőgazdasági termékeinek exportja ráadásul nagymértékben koncentrálódik néhány országra, köztük Ukrajnára és Oroszországra is. A háború előtt a globális napraforgó olaj export több mint 60%-a származott Ukrajnából és Oroszországból, Ukrajna volt a világ ötödik legnagyobb gabona exportőre, míg Oroszország a legjelentősebb búzaszállító.
- Az ágazatban jelentős beruházásokat eredményez, hogy világszerte nő a társadalmi nyomás a termékek fenntartható módon való előállítására.
Ezekből a tényezőkből következik, hogy magas hatékonyságú, fejlett nagyipari mezőgazdaságra van szükség, annak érdekében, hogy minél több élelmiszert minél olcsóbban állítsunk elő (jelenleg az árak csak nőnek: a FAO élelmiszerár-indexe, amely egy meghatározott élelmiszer-kosár árának havi változását méri a világban, 2022 tavaszán minden idők legmagasabb értékét érte el és a COVID előtti évek átlagához képest még így is 35%-os emelkedést mutat.)
Ehhez pedig elengedhetetlen a nagyipari mezőgazdaság folyamatos innovációja, ami növeli az ágazat hatékonyságát. Az agrártechnológia – például a precíziós mezőgazdaság, a mezőgazdasági önvezető robotok, drónok és az ellenőrzött környezetben történő gazdálkodás – optimalizálhatja a mezőgazdasági termelést, és ellensúlyozhatja a jelenlegi és jövőbeni kihívásokat. Erről is fog szólni az agrobiznisz a következő években, és ezért fektetünk bizalommal mi is az ágazat legjobb cégeibe a VIG MegaTrend Részvényalappal , amelyek ezekből a strukturális változásokból hosszú távon profitálni tudnak.
Kép forrása: https://unsplash.com/photos/dDc0vuVH_LU
