Májusban több mint két évtized után először emelkedett 10 százalék fölé az infláció Magyarországon. Az elmúlt két év tapasztalatai alapján korai lenne azt gondolni, hogy ez a csúcs. Ilyen környezetben pedig befektetői szempontból is érdemes megfontoltnak lenni, hiszen könnyen el lehet bukni az elmúlt években apránként összekuporgatott hozamot.
Az élet minden forgatókönyvet felülír
Az elmúlt két évben lassan hozzászokhattunk, hogy folyamatosan kell emelni az inflációs várakozásokat, vagy ahogy az elemzők szoktak fogalmazni: „felfelé mutató kockázatok vannak”. Tavaly ilyenkor még szinte mindenki azt gondolta, hogy valamikor az év közepén 6 százalék körül tetőzhet az áremelkedés üteme, ehhez képest májusban 10,7 százalékra ugrott az infláció.
Az áremelkedés egy részéért lehet okolni a globális folyamatokat, illetve az orosz-ukrán háborút, de túl könnyű lenne ennyivel elintézni. Persze, a háború miatt jelentősen megugrott a nyersanyagok és élelmiszerek ára, részben ennek eredménye, hogy már nálunk is ezek vezetik a drágulást.
Ugyanakkor a globális infláció nem február végén robbant be a háború kitörésekor, már a koronavírus-járvány után látszott, hogy éles fordulatra készülhetünk több mint tíz évnyi alacsony infláció után. A járvány miatt elhalasztott kereslet ugyanis hirtelen szakadt rá a világra, miközben a kínálati oldalon rengeteg szektor komoly károkat szenvedett el, így találkozott a megemelkedett kereslet egy kivéreztetett szolgáltató iparral, mely kapott az alkalmon, hogy bátrabban emeljen árat.
Meddig emelkedhet a magyar infláció?
Abban majdnem biztosak lehetünk, hogy a májusi 10,7 százalék még nem a csúcs volt a magyar áremelkedésben, még legalább néhány hónapig felfelé tart majd a ráta. És a magyar inflációnak a globális folyamatok mellett vannak sajátosságai, melyek csak növelik a kockázatokat.
Az egyik ilyen sajátosság az árstopok sorsa, illetve a kormány által bejelentett különadók áthárítása. Az árstopok ugyan elvileg leszorítják az áremelkedési ütemet, épp ez a kiváltó okuk, ugyanakkor a kereskedők és szolgáltatók viszonylag könnyen tudják az így keletkező veszteségüket más termékeken és szolgáltatásokon kompenzálni. Ugyanez a helyzet a különadókkal is: elvileg bizonyos szektorok képviselői fizetik, de naivitás lenne azt hinni, hogy ez nem jelenik majd meg az árakban.
Ezek a tényezők tehát csak tovább növelik annak kockázatát, hogy a vártnál később és magasabban tetőzik majd az infláció, elsősorban az elhúzódás a nagyobb rizikó jelenleg. Vagyis az, hogy amikor majd esetleg a globális folyamatok már lefelé tartanak, itthon a magyar sajátosságok miatt még mindig magas lesz az infláció.
Talán még ennél is nagyobb kérdőjel a forintárfolyam hatása az áremelkedésre. A magyar deviza utóbbi hetekben látott leértékelődése valamilyen mértékben biztosan megjelenik majd az importárakban, elsősorban a tartós fogyasztási cikkek esetében. A kérdés, mennyire lesz tartós a 400 feletti árfolyam, hiszen ezt a hatást jellemzően nem azonnal árazzák át a kereskedők, éppen ezért a pontos inflációs hatás is nehezen becsülhető.
De a fenti kockázatok már most látszanak, hiszen az elemzők többsége most szeptemberre várja a tetőzést és egyre gyakoribbak a 14-15 százalékos várakozások, miközben néhány hónapja még az volt a kérdés, hogy benéz-e 10 százalék fölé az áremelkedési ütem.
A jelenlegi magas inflációs környezet a befektetők szempontjából is nagy körültekintést igényel, hiszen hamar el lehet bukni több évnyi hozamot, ha valaki beleszokott a kényelembe. A mostanihoz hasonló gazdasági környezetben lehet például jó megoldás az Aegon Panoráma alap, mely általában épp a magas infláció idején teljesít jól.
