Az MNB legújabb intézkedései óta a hazai bankrendszer megint komoly vásárlója lett a forint állampapíroknak. Bankrendszer szinten nehéz számszerűsíteni, hogy mennyi állampapírt kell még vásárolniuk a pénzintézeteknek, hogy az MNB szigorodó feltételeinek megfeleljenek, de egyelőre kitart a hitelintézetek étvágya. Néhány ábrát összedobtam arról, hogy alakult eddig ez a folyamat.
A jegybank június másodikán jelentette be azokat az intézkedéseket, amelyek a hazai bankok számára azt jelentették, hogy több állampapírt kell venniük. A jegybank kb. 1000-1500 milliárd forintra becsülte a 2015-16-ban az intézkedések nyomán megjelenő új banki államkötvény-keresletet, az elemzők szerint a hatás inkább alacsonyabb lehet. Az első ábrán jól látszik a tavalyi Önfinanszírozási terv és az idei intézkedések hatása is.
A magyar hitelintézetek állampapír-állománya (Forrás: MNB)
1) Aukciós lefedettség
A hazai bankrendszer nyilván semmit nem sejtett az intézkedésekből, az aukciós lefedettségek azonban már májusban emelkedésnek indultak…
Kombinált (adott napon felkínált összes papírra vonatkozó) aukciós lefedettségek (Forrás: ÁKK)
Feltételezve, hogy az aukciók nagy részét hazai bankok vitték el, ez összesen 542 mrd forint elsődleges piaci állampapír-vásárlást jelent április vége/május eleje óta.
2) Külföldi eladások
Ezalatt az időszak alatt a külföld folyamatos eladója volt a forintos állampapíroknak. Visszavásárlási aukciókon összesen 212 milliárd forintot adtak el, ami a külföldi állampapírállomány összesen 563 milliárd forintos csökkenése alapján 351 milliárd forint másodpiaci eladást feltételez, amit belföldi szereplőknek kellett felszívni!
Forint állampapírok külföldi állománya (mrd forint)
Összességében tehát a bankrendszer (plusz más hazai intézményi szereplők, de dominánsan valószínűleg a bankrendszer) május eleje óta aukciókon és másodpiacon kb. 893 milliárd forintnyi hazai állampapírt vásárolt, azaz három hónap alatt megközelítette az MNB becslés alsó szélét. A vásárlások nagy része tehát feltételezhetően mögöttünk van. Ez alatt azt időszak alatt a hozamok sokat mozogtak fel-le, de május eleje óta az ötéves hozamok ma szinte változatlan szinten vannak, a hosszú hozamok pedig csak kb. 20 bázisponttal vannak feljebb, ami azt mutatja, hogy az eladói és vételi étvágy nagyjából hasonló volt.
3) Európai összehasonlítás
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az eurózónában komoly probléma volt a válság során az ország- és a banki hitelkockázat “duplázódása”, hiszen a bankok komoly veszteségeket szenvedtek a periféria állampapír-állományaikon, amikor a hozamszintek elszálltak. Ennek megállítása, és a szuverén/banki kockázat szétválasztása fontos célja volt a közös eurózónás bankfelügyelet létrehozásának. Érdekes látni, hogy a magyar állampapírok aránya a banki mérlegeken belül tradicionálisan jóval nagyobb, mint bárhol Európában, de az Eurózóna átlagtól való eltérésünk tovább emelkedett. Pedig ez az adatsor csak a június végi számokat tartalmazza. Hozzáadva a június vége óta kibocsátott 176 mrd állampapírt és 104 milliárd külföldi eladást, ez a szám tovább nőne, 17% környékére. Árnyalja a képet persze, hogy Európában jelentős vállalati kötvény piac is működik, a bankok mérlegében az összes hitelviszonyt megtetesítő értékpapír aránya hasonló (14%), csak a hitelkockázat diverzifikáltabb.
Állampapírok aránya egyes országok bankrendszereinek mérlegében (Forrás: MNB, EKB)
Összességében tehát az MNB céljai eddig teljesültek: a hazai bankok semlegesíteni, tompítani tudták a külföldről érkező eladói nyomást, de ennek az volt az ára, hogy növekedett a bankrendszer kitettsége az állam felé. Mennyi puskapor maradt még az eladóknál és a vevőknél? Mindenki tegye meg tétjeit!
