Tegnap arról elmélkedtünk a kollégákkal, mi lenne az az egyszerű ábra, amivel meg lehetne fogni azokat a folyamatokat, amelyek a 2008-as pénzügyi krízishez vezettek. Talán a CDS-piac fejlődése mutatja ezt legjobban.
Aki az eseményekre direktben rálátott, emlékszik arra a káoszra, ami 2008. végén jellemezte a nemzetközi pénzügyi rendszert, amikor nem tudtuk, melyik globális bank, pénzügyi szolgáltató, befektető az, amelyik másnap már esetleg a tőkepiacok szennyvízcsatornájában fog lefele folyni. A nemzetközi pénzügyi rendszert összekötő kockázati kapcsolati háló tényleges működéséről, a benne rejlő, egyénekre lebontott kockázatairól fogalma sem volt senkinek, nem lehetett tudni, kinek milyen érzékenysége van az események esetleges alakulására, az árfolyamok változására.
A kockázati tér átláthatatlansága a CDS-eknek volt köszönhető, annak az eszköznek, ami a válság előtti bölcsesség szerint lehetőséget adott a hitelkockázatok szétterítésének, a diverfikációnak a világban. Kiderült, hogy ez nincs így, a CDS-ek nem hogy a megosztották, hanem multiplikálták és koncentrálták a kockázatokat. Nem azért, mert a CDS a kockázatmegosztásra alkalmatlan, hanem azért, mert lehet úgy is használni, hogy a hatás teljesen fordított legyen.
A történet sokdimenziós, de a lényege az, hogy a hitelbiztosítások nyújtásából származó szinte kockázatmentesnek látszó jövedelem olyan vonzó volt pár szereplő számára, hogy nyakra-főre voltak hajlandóak CDS-eken keresztül biztosítást nyújtani bárkinek, aki ezt meg akarta venni, és a gazdaság, tőkepiaci folyamatok figyelése nélkül, pusztán absztrakt pénzügyi modellek (sok esetben értsd: excel-file-ok…) alapján mertek vállalni kockázatot. A főszereplő az AIG biztosító volt, de nyilvánvalóan nem ő volt az egyetlen érintett.
A CDS-ek gazdaságtörténeti értelmezésben szinte a semmiből jöttek elő és váltak néhány év alatt globális kockázati faktorrá. Hogy mennyire, az alábbi ábrán látszik.
A BIS ide vonatkozó statisztikái szerint a CDS-ek által biztosított érték 2008-ig rendkívüli mértékben nőtt. Hogy mennyire, arról a dollárösszegek elégtelen képet adnak, mert igazából senki nem tudja értelmezni, mennyi mondjuk ezermilliárd dollár. Ezért a CDS-ek mögötti hitelbiztosított értéket a globális GDP-hez viszonyítottam, csak a miheztartás végett. Nem mintha ennek különösebb jelentősége lenne, mivel nincs szabály arra, hogy egy állományi adat (hitelbiztosított érték) és egy folyó adat (GDP) között milyen viszony lenne ebben az esetben egészséges. De hogy pár év alatt semmiből a világgazdaság egyévnyi hozzáadott értékének megfelelő adósságot fedett le a piac, utólag teljesen abszurdnak tűnik, nem csoda, hogy a kockázatkezelés, a felügyelet, és a szabályozás nem tudta kezelni a hirtelen növekmény veszélyeit.
A CDS-piac által biztosított érték a globális GDP százalékában 
Jó hír, hogy a válság óta ez a veszélyes piac részben magától, részben felügyeleti, szabályozási intézkedések következtében veszít a jelentőségéből. Bár amint a London Whale esete mutatta, a termék tud még kellemetlen meglepetéseket tartogatni.
Forrás: BIS, Bloomberg, Aegon
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
