Holnap itthon kamatdöntés, senki nem számít változásra, rekord alacsony szinten maradhat az alapkamat. Az MNB két évvel ezelőtt indított kamatcsökkentési ciklusát nem ritkán politikai nyomásgyakorlásra meghozott döntésként értékelik, holott ez mindezidáig teljesen konzisztens volt az inflációs folyamatokkal, illetve az inflációs célkitűzési rendszerrel.
A fogyasztói árindex ugye -0,5%, messze alacsonyabb, mint a 3%-os inflációs cél, illetve a köré húzott ±1%-os toleranciasáv. Az infláció ezen mérték szerint csak most ilyen alacsony, egészen tavalyig egy 4-6% köré beragadt makacs dolognak tűnt, nem volt tehát világos, miért nyomta meg a gombot a monetáris tanács annak idején.
Az inflációt, mely a szó szoros értelmében az árak, illetve az árszint felfújódását jelenti, többféle módon lehet mérni, aminek ugyan megvan a veszélye, hogy az ember mindig azt a mutatót választja ki, ami neki éppen tetszik és a véleményét éppen alátámasztja, de velük árnyaltabb képet is kaphatunk a mögöttes tendenciákról. Az MNB ezért — több más jegybankhoz hasonlóan — alternatív inflációs mutatókat is közöl, melyek több dimenzióban láttatják az árszintváltozás folyamatát. Ezek különböző komponensek elhagyásával számított árindexek, legismertebb a változékony, és a mögöttes reálgazdasági folyamatoktól függetlenül rángatózó energia és idényáras élelmiszerek áraitól megtisztított ún. maginfláció, melyet a kreatív költségvetési tervezés miatt szintén ugrabugráló ÁFA-kulcsok hatásával is korrigálnak. Ezt mutatja a szürke vonal.
A másik, nekem sokkal relevánsabb mutató a kereslet-érzékeny árak változását mutató index (a fekete vonal), ami a jegybank szempontjából azért érdekes, mert a monetáris politika elvileg az aggregát keresletet és az ebből származó inflációs nyomást tudja a befolyásolni. Már ha tud befolyásolni bármit is, mert ez sem annyira egyértelmű.
Ez a mérték már 2008-ban, tehát a válság előtt is az inflációs cél körül volt, azóta pedig az évekig húzódó belföldi mélyrecessziónak köszönhetően a tolerancia sáv alatt stabilizálódott. A kamatszintet persze az infláción kívül egyéb faktorok, például a kockázati felárak is befolyásolják, de egy szigorúan követett inflációs célkitűzéses rendszerben a mostani kamat teljesen rendben van. Marha alacsony, mint ahogy a monetáris politika által befolyásolt infláció is. Ebben nyilvánvalóan szerepe van az európai inflációs (deflációs?) környezetnek is, de a lényegen ez semmit nem változtat.
Alternatív inflációs mutatók
Forrás: MNB
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
Amennyiben tetszett a bejegyzés és az elsők között szeretnél értesülni új blogbejegyzéseinkről, oszd meg és lájkolj minket a Facebook-on!
