Az OPEC és Oroszország a múlt héten megegyezett a két hónappal korábban, Algírban elhatározott termeléscsökkentés részleteiről. A megegyezés inkább taktikai, mint stratégiai jellegű, és a célja nem egy általános korlátozás, csak egy olyan időleges termelés-visszafogás, ami elviselhető szintre csökkenti a piacon felhalmozódott készletek nagyságát. Az olaj ára igen kedvezően reagált a hírekre, de az ármozgás inkább az egészen rövid lejáratokra koncentrálódott, a távolabbi, éves, vagy még hosszabb határidők nem mozogtak annyira. Ez a reakció is arra utal, hogy a piacon igazából egy készletnyomás van, ami az igen közeli leszállítási dátummal rendelkező határidőkön rángatja az árakat, a jövőbeli termeléshez jobban kötődő távolabbi határidőkön pedig kevésbé vet hullámokat.
A mindenkori legközelebbi és a mindenkori egy év múlva esedékes amerikai olajár 10 hetet előretolva
Az ábra a legfontosabb amerikai referenciaárnak tekintett ún. West Texas Intermediate típusú olaj éppen aktuálisan legközelebbi és egyéves árát mutatja. (Az ábra elején levő narancssárga gyertya tehát a 2017. januárjában lejáró határidőt mutatja, ami most viszont a legközelebbi lejáratnak tekinthető.) Mint látható, a hajmeresztő mozgás jellemzően a legközelebbi lejáratokon van, ott befolyásolja az árat a legjobban a készletekkel kapcsolatos pillanatnyi bizonytalanság. A megállapodás hatására természetesen a lejárati görbe nagy részén mozogtak az árak, de a közeli lejárat dollárban másfélszer annyit ment múlt kedd óta, mint a távolabbi.
Az olajpiacon ettől a helyzet drámain nem változott. Az olajár az egészen távolabbi lejáratokon is felfele araszol, de ez, amint erről korábban volt szó, újraindítja a termelők fantáziáját is. Az öt év múlva esedékes leszállítású olaj árának emelkedésével párhuzamosan az olajfúró tornyok száma is növekszik, ami előrevetíti, hogy az olcsó és rugalmas amerikai termelés bizony növekedni fog.
Olajfúró tornyok az Egyesült Államokban és a 60 hónapos határidős olajár
Az határidős olajpiac elég likvid ahhoz, hogy egy-egy termelő a várható kitermelésének jó részét le tudja fedezni, és onnantól fogva az értékesítési ár kockázata nélkül tud fedezni. Azok a termelők, akiknek a teljes kitermelési ára a most érvényes határidős áraknál alacsonyabb, esetleg jelentősen alacsonyabb, ki tudják nyitni a csapokat és el tudják kezdeni a termelést. Az iparági szereplők által nyitott határidős eladási pozíciók ismét tízéves csúcson vannak, jelezve, hogy igen sok szereplő élt ezzel a lehetőséggel. Innentől számukra az olajtermelés olyan, mint egy kötvénybefektetés, csak több vele a macera, viszont nagyobb rajta a hozam. A termelési költségek számíthatóak, az eladási ár pedig a határidős eladási ügyletek alkalmazása miatt fix.
Az iparági szereplők által nyitott eladási ügyletek száma a határidős amerikai olajpiacon
Ez nem jelenti azt, hogy az olajár nem tud emelkedni, csak annyit, hogy nem fog az egekbe szállni, hiszen a kínálati reakció ennél az árszintnél is viszonylag erős. Hosszú távú grafikonon nézve az olaj igen erős technikai formációban van (ún. „fordított fej és vállak”), de az emelkedéshez minden bizonnyal a termelőknek is lesz egy-két szava.
Forrás: Bloomberg
