Ha valami hirtelen nagyon megváltozik negatív irányban, akkor előbb-utóbb az emberek, a hatóságok, politikusok szeretnek bűnbakra vadászni. Nincs ez másként a nagy tőzsdei esések esetében sem, a befektetők keresik az okát, hogy miért vesztettek pénzt. A top 3 indok közt mindig ott van, hogy a shortosok manipulálták a piacot, ők nyomták le az árakat. Az első ellenérv ez ellen az, hogy miért haragszunk rájuk, hiszen ha egy jó részvény ára lement 20-ról 10-re akkor az jó, hiszen féláron kapunk valamit.
Az emberek a piacon örülnek, ha a hús 50%-kal olcsóbb, ugyanezt kellene érezniük a részvény piacokon is.
De itt nem örülnek, hiszen, felmerülhet, hogy amikor a részvényt megvették nem a fundamentális, technikai elemzések miatt döntöttek így, hanem mert valaki mondta nekik, és a gyors profit reményében gyorsan fejest ugrottak a tőzsde világába. Ha ilyenkor nem történik meg a hirtelen gazdagodás, sőt még pénzt is veszít az illető, akkor elkezd bűnbakot keresni. Ilyenkor veszik elő azokat a professzionális befektetőket, akik short eladásokkal keresik a pénzüket.
Mit jelent, ha shorttal keresed a tőzsdén a pénzt?
Magyarázat képpen vegyük a következő példát: A sarki zöldséges 100 kg banánt akar venni, de nem kap a nagybani piacon. Mivel a banán kezd hiánycikké válni, az ára folyamatosan kúszik felfele. 1 hónapja még csak 300Ft volt kilója, de mivel egyre nehezebb találni eladó banánt mostanra már megnégyszereződött és 1200 Ft-ra emelkedett kilónként ára.
Ekkor jön a shortos és azt mondja, hogy Ő szerez 100 kg banánt 1200 Ft-ért, és erről szerződést is ír a zöldségessel. Most már a shortos feladata, hogy bárhonnan is, de megszerezze a banánt és leszállítsa a zöldségesnek.
Ha jól ügyeskedett, akkor olcsóbban be tudja szerezni, mondjuk 1000 Ft-ért kilóját, és a 200 Ft az Ő profitja, hiszen szerződése van róla, hogy a zöldséges 1200-ért veszi meg tőle. Ha viszont nem tudja csak 1400 Ft-ért beszerezni a banánt, akkor kilónként 200 Ft vesztesége lesz, hiszen a zöldségesnek is van papírja arról, hogy Ő 1200 Ft-ot fizet a banán kilójáért. Ez most egy nagyon leegyszerűsített példa, a valós világban rendkívüli esetekben létezik vis maior, de ebbe most ne menjünk bele.
A tőzsdén is hasonló a felállás. Valaki akar venni Amazon részvényt 2000 dollárért. A shortos megígéri neki, hogy leszállítja 2000-ért a részvényt piaci mozgásoktól függetlenül. Ha az Amazon ára leesik 1900-ra akkor a shortos 100 dollárt keres az ügyleten, ha felmegy 2100-ra akkor 100 dollárt veszít. Mivel hosszú távon a részvények felmennek, ezért a shortolást többnyire professzionális befektetők csinálják, akik nap, mint nap ülnek a kompjutereik előtt, nézik a részvényeket, és próbálnak olyan szituációkat keresni ahol a részvény ára eltért a valóságtól, magyarul túlárazott lesz. Ezekben a szituációkban próbálnak shortolni, annak reményében, hogy az elemzésük helyes volt, és a részvény ára idővel lemegy. Természetesen ők is tévednek, a legjobb példa erre, mikor Bill Ackman amerikai hedge fund manager leshortolta a Herbalife nevű cég részvényeit, mert úgy gondolta, hogy az egész cég egy piramisjátékra alapul, ami nemsokára összeomlik, tehát a részvény túlárazott volt. 40 dolláron shortolta a részvényeket, viszont a részvény nem ment le, mert más befektetők úgy gondolták, hogy Ackman elemzése hibás volt. A vége az lett, hogy a részvény 80 dollárig ment fel és Ackmannek súlyos veszteségeket kellett elkönyvelnie. A fenti példával azt szerettem volna bemutatni, hogy
a shortosok tulajdonképpen ugyanolyan befektetők, mint akik megveszik a részvényeket, csak ellenkező előjellel.
Ezek után felmerül, hogy akkor miért a shortosokat veszik elő, ha a piacok nagyot esnek, miért találja meg őket előbb-utóbb a befektetők haragja. A válaszért az 1987-es tőzsdei krachhoz kell vissza mennünk. ”Fekete hétfőn” több mint 20%-ot esett a Dow Jones-index és ebben viszont volt szerepe a shortosoknak is. Hétfőn nap közben már látszódott, hogy ez nem egy egyszerű esés lesz, ezért a profi befektetők elkezdték nagy mennyiségben shortolni a piacot. Ez újabb nyomást adott a piacoknak, amitől még lejjebb estek, amitől még több shortos jött eladni. Az ördögi körforgást a záró csengő szakította meg. Mikor az utóhangok is elcsendesedtek a krach után, pénzügyi szakemberek megoldást kerestek, hogy legközelebb ilyen ne fordulhasson elő, vagy legalábbis az esés magnitúdója ne legyen ekkora. Mint annyi más esetben egy roppant egyszerű szabály kellet csak, hogy ne lehessen ész nélkül shortolni és ezzel lejjebb nyomni a részvényeket. Amikor felhívjuk a brókerünket, hogy megkérdezzük, hol az OTP piaca akkor Ő 2 árat mond. Mondjuk 9000 és 9010. Ez azt jelenti, hogy ha el akarunk adni, azt 9000-en tudjuk az adott pillanatban, illetve ha venni akarunk, azt 9010-en tudjuk.
Szaknyelven ezt hívják ”bid-offer”-nek.
Amikor a krach volt, a shortosok folyamatosan csak adták a biden, ezzel egyre lejjebb és lejjebb nyomva az árakat. Az 1987-es krach után viszont azt a szabályt hozták, hogy shortolni csak az offeren lehet. Ha van részvényed és el akarod adni azt bárhol, eladhatod, de ha shortolni akarsz, akkor az adott bid-offer képletben csak az offeren teheted meg. Nagyon egyszerű szabály, mégis nagyon hatásos. Ha egy shortos el akarja adni a részvényt csak akkor teheti meg, ha a részvényre van magasabb áron vevő, alacsonyabb áron nem lehet. Vagy meg kell várni, hogy az ár feljebb menjen.
Ez a szabály nagyon jól működött egészen 2007-ig. Miért változtatták meg ezt a szabályt ekkor? Ez idő tájt kezdtek egyre népszerűbbé válni az algoritmusok által vezérelt tőzsdei programok /quant-ok), amiknek létfontosságú volt, hogy bármilyen áron tudjanak adni illetve venni részvényt. Az algoritmusok szintén shortoltak, ha azt gondolták, hogy a részvény ára le fog menni, de nekik létfontosságú volt, hogy ne csak az offeren hanem a biden is tudjanak adni. Visszatérve a kérdésre, hogy miért lobbiztak a részvénytőzsdék a szabály megváltoztatásáért. Mert az algoritmusokat használó kereskedőcégek nagyon nagy mennyiséget kereskedtek nap, mint nap, és ez nagyon nagy bevételt jelentett a tőzsdét működtető cégeknek. Mondhatjuk azt is, hogy a nagyobb profit érdekében a tőzsdék nem vették figyelembe a kisbefektetők érdekeit. A szabály eltörlése segítette a shortosokat is, de az valódi nyertesek az algoritmussal kereskedők lettek. Jelenleg annyira uralják a tőzsdei kereskedéseket az algoritmusok, hogy per pillanat a kereskedés közel 80%-át az adás-vételeknek ezek a programok bonyolítják le.
Egy program nem gondolkozik, nincsenek érzései. Amit beprogramoztak azt fogja csinálni. Ha az egyenlet azt dobja ki, hogy adni kell, akkor addig ad, amíg egy másik egyenlet nem állítja meg. Az érzések, a pszichológia teljesen eltűnnek a tőzsde világából, és ez hosszabb távon komoly bajokhoz vezethet.
Ha megnézzük a napi mozgásokat a mostani eladási hullámban, láthatjuk, hogy az algók csak adnak és adnak, tekintett nélkül az árra. Ez a valós probléma, ezek a kereskedési programok rövidítik meg a befektetőket nem a shortosok.
Kardos Zsolt
Senior termékspecialista
