A kérdés, hogy mi is történik pontosan, mennyire lehet eltúlzott a leértékelődés és mire lehet a továbbiakban számítani?
Forrás: BofA Merrill Lynch, Aegon Alapkezelő
Az ábrán jól látszik, hogy a kockázati prémium növekedése együtt járt a US HY kibocsátók körében egy megemelkedett csődrátával és a leminősítések aránya is jelentősen megugrott az utóbbi időszakban.
Forrás: BofA Merrill Lynch, Bloomberg, Aegon Alapkezelő
Amíg a 2000-es években a tech-buborék kipukkanása, a 2008-2009-es években pedig a pénzügyi válság kirobbanása indított komoly csődhullámot ebben a szektorban, addig a napjainkban emelkedő csődráta és a csökkenő olajár között jelentős kapcsolat figyelhető meg. Oknak ezt, illetve az egyre magasabb finanszírozás kondíciókat nevezhetjük meg.
A nagy kérdés, hogy hogyan tovább innen? Nehéz megmondani hiszen, ahhoz tudnunk kellene, hogy az olajárban elértük-e a mélypontot és ha igen, akkor lehet-e innen dinamikus áremelkedés az energiahordozók piacán. A szakértők egyre inkább csökkentik az év végére várt előrejelzéseiket az olajárra, az átlag most valahol 40 és 50 dollár között szóródik a West Texas Intermediate-re (WTI) és a Brent-re.
Azonban mégis van egy kapaszkodónk: 2016 egészét nézve az amerikai cégek átlagosan a kitermelésük 39%-át fedezték határidős ügylettel. Ez a szám 12%-ra csökken 2017-re, tehát jelentős mennyiségű fedezés fut ki 2016-ban. Ezeket a fedezéseket jellemzően a palaolaj hedgelésére kötik, amelyek a kitermelés sajátosságából fakadóan kb. 2-3 évesek, ekkor pedig az olajár még közelebb volt a 100 dollárhoz.
Ez azt jelenti tehát, hogy a cégek egy része csak most fog igazán szembesülni az alacsony olajárral és ennek a működésre gyakorolt hatásával. Tehát a csődráta további emelkedésére számíthatunk, ami – az első ábrákból kiindulva – a kötvények hozamfelárának további emelkedésével járhat.
Arra vonatkozóan, hogy milyen csődrátához/leminősítési arányhoz milyen felár tartozik, a múltbeli időszakok vegyes iránymutatást adnak. Talán a 2008-2009-es időszakot túlzás lenne alapul venni, viszont a 2000-es évek tapasztalata jó fogódzót adhat. Jelenleg az energiaszektor az index mintegy 10%-át adja és ezen arány mellett, figyelembe véve az amerikai hitelciklus fordulását a Morgan Stanley szakemberei az alap szcenáriójukban közel 6%-os csődrátával számolnak a teljes US HY indexre. Ilyen ráta mellett pedig 9-9,5%-os hozamfelárat láttunk 2000 derekán, ami a jelenlegi szintekhez képest még egy 100-150 bázispontos emelkedést is jelentene.
Úgy tűnik tehát, hogy a beszállás időpontja még egy kicsit odébb van, legalábbis ha vételben gondolkozik valaki…
Nyilatkozat: a fenti cikk magánvéleményt tükröz, az nem tekinthető befektetési ajánlásnak
