Egy százast dobott le magáról augusztusban a kínai jegybanki tartalék. 20 éve nem volt ilyen mértékű tartalékcsökkenés, mint ebben a most már több mint egy éve tartó ciklusban. Pozor!
Hogy ennek mi köze van a kvantitatív szigorításhoz? Az, hogy míg sokan a fejlett jegybankok aktív monetáris politikai eszközeire, mint például a kötvényvásárlási, vagy az NHP-hez hasonló funding for lending-programjait tekintették a jegybanki mennyiségi lazítás forrásainak, nem volt kellő figyelem azt illetően, hogy ezzel egy időben a fejlődő országok árfolyam-politikájuk és konjunkturális folyamataik kombinációjaként jelentős mennyiségű devizatartalékot halmoztak fel, melyet aztán a nemzetközi tőkepiacra ráeresztve jelentősen hozzájárultak a kötvény-, sőt, minden bizonnyal a részvényárfolyamok emelkedéséhez is. A folyamat azonban megfordult, és most nézünk, mint a moziban, hogy vajon mit jelent ez a kézifékes forduló.
A pontos hatásait tényleg nem tudjuk, de tőzsdék idei, összességében nem túl izmos teljesítménye alapján úgy tűnik, a számolni kell vele. Ráadásul az utóbbi hónapok mintha akcelerációt hoztak volna a tartalékcsökkenésben, legalábbis Kínában. Mivel a merev árfolyam-politika következménye devizabeáramlás esetében igen laza belföldi monetáris politika (leegyszerűsítve: mindig minden baromságra van olcsón pénz), ha az ország elkezd devizát veszteni, hirtelen a belföldi hitelkondíciók is szigorodnak, ami tovább lassítja az amúgy is lendületét vesztő gazdaságot. Ez maga a kvantitatív szigorítás: leépülnek a tartalékok, ami miatt el kell adni a tartalékportfolióban levő nemzetközi eszközöket (kötvényeket, de amennyiben ez szuverén alapokat is érint, akár részvényeket is), illetve otthon csökken a jegybank mérlege, a pénzmennyiség bizonyos mutatói is zsugorítva. Welcome to QT!
A kínai devizatartalékok alakulása
Forrás: Bloomberg
