Csúcsközelben az S&P500. Drága-e vagy olcsó most a részvénypiac a korábbi csúcsokhoz képest?
A “this time is different” kifejezés további degradációjához nem szeretnék hozzájárulni, csupán az S&P500 Index jelenlegi értékeltségi szintjét hasonlítom össze az 1998-as dotcom lufi és a 2007-es hitelbuborék alatt hasonló magasságokban tartózkodó amerikai részvénypiacokkal. Azért is érdemes megtenni ezt legalább ebből az aspektusból, mert a 2000.03.24-én elért 1552 pontos S&P500 csúcs után 37%-os, míg a 2007.10.11-i 1576 ponton való tetőzést követően 57%-os esés következett be, mindkét esetben mintegy másfél év alatt. A jelenlegi extrémitás, buborék a központi bankok pénznyomtatásának következtében kialakuló nagyon magas likviditás képében fejeződhet ki, és okozhatja az egyes eszközök mesterséges és indokolatlan felértékelődését, majd egyszer vélhetően azok gyors zuhanását. De mi a helyzet az S&P500 index aktuális árazásával? Mennyire volt megalapozott a 2009. márciusi mélypont óta tartó emelkedés, amely több mint duplájára emelte az indexet?
A jelenlegi egy részvényre jutó eredmény (EPS) jóval meghaladja a korábbi értékeket.
S&P500 árfolyam és EPS alakulás
A P/E nyelvére ezt lefordítva, az S&P500 jelenlegi visszatekintő P/E mutatója 15, amely 10%-kal és 50%-kal olcsóbb a korábbi csúcsok idején mértnél.
S&P500 árfolyam és visszatekintő P/E alakulás
Önmagában tehát a részvénypiac a korábbiaknál olcsóbbnak tűnik. A relatív árazás tekintetében a kép, elsősorban a nagyon alacsony szinten tartózkodó fejlett piaci államkötvény hozamoknak köszönhetően, igen kedvező. Nagyon régen nem volt ilyen magas a 10 éves amerikai kötvény hozam és a S&P500 inverz P/E-je (earnings yield) közötti különbség, bár az olló adott esetben bezáródhat a kötvényhozamok emelkedésével is.
S&P500 inverz P/E és 10 éves amerikai államkötvényhozam
Az alábbi táblázat megerősíti a részvénypiac kedvező értékeltségéről alkotott véleményt, és megmutatja, hogy az amerikai S&P500-ban található vállalatok közel azonos marginok mellett, a korábbi csúcsokhoz képest jóval alacsonyabb eladósodottsággal, magasabb készpénztermelő képességgel működnek jelenleg.
Úgy tűnik tehát, hogy jelenleg a vállalati eredmények egészségesebb alapot adnak a részvényárfolyamok esetleges további emelkedésének a korábbi csúcsok idején tapasztalt fundamentumokhoz képest.
A makrogazdasági tényadatok azonban jelentősen gyengébbek 2013-ban. Az amerikai államadósság emelkedése szinte minden más mutatót túlszárnyalt, és a fenntarthatósága egy komoly jövőbeli kockázatot rejt. Mindazonáltal a gyengébb számok mögött kedvezőbb folyamatok bontakoznak ki, mint például a lakáspiac és a munkaerőpiac lassú élénkülése.
Szándékos zavarkeltésként lehet azonban értelmezni a részvényindexek összeállításának sajátosságait, amely gyakorlatilag elrontja az azonos alapon való összehasonlíthatóságot, hiszen az indexek összetétele folyamatosan változik az egyes cégek teljesítménye, a szektorok ciklikussága, az indexekbe be és kikerülő vállalatok következtében. Ráadásul a „survivor bias” miatt a gyengén teljesítő vállalatok kihullanak az indexkosárból, átadva helyüket sokszor feltörekvő „titánoknak”. Az elmúlt 4 évben például közel 50 vállalat, az index tagok 10%-a cserélődött ki az S&P500 indexben.
S&P500 szektorok megoszlása
A táblázatban jól látszik az éppen aktuálisan favorizált szektorok tündöklése és jelentős szerepvesztése. Jelenleg talán ezek alapján nem lehet egyik iparágra sem ráfogni a buborékgyanút (a globális pénzbőség okozta hatások vizsgálata egy másik bejegyzés feladata lesz), de megfigyelhető az energiaszektor lassú térnyerése, amely mögött többek között az amerikai szénhidrogén kitermelés jelentős növekedése áll.
Összefoglalásként elmondhatjuk tehát, hogy árazási szempontból jelenleg nagyobb esély mutatkozik az S&P500 további emelkedésére, mert mind korábbi önmagához, mind a kötvénypiachoz képest vonzóbb értékeltségi mutatók mellett forog az index, mint a korábbi csúcsok idején.
