Feltűnő, hogy az őszi-téli megállapodás ellenére az olaj ára nem tud emelkedni. A West Texas típusú olaj ára 55 dollár körül megakadt, és most inkább lefele tekintget.
A West Texas Intermediate ára napi bontásban
Ez az árszint, sőt, már az azt megelőző nyári 50 dollár is elegendő volt ahhoz, hogy az amerikai olajszektor aktivitása szintet ugorjon. Az alábbi ábra a horizontálisan megfúrt tornyok számának alakulását mutatja az Egyesült Államokban. Azért ezt, mert a nem konvencionális módon kiaknázott mezők esetén igen gyakori ez a technológia, így a horizontális tornyok száma együtt mozog ennek a gyors alkalmazkodásra képes szegmensnek a tevékenységével. Emlékeztetőül: az egyszerűen palaolajként is nevezett nem-hagyományos technológia sajátja, hogy egy-egy kút viszonylag rövid ideig, 3-4 évig termelhető ki, a projekt költségei között pedig relatíve alacsony az indítás fix, és magas a folyamatos működtetés változó költsége. Ezért ebben a szegmensben igen gyorsan tudnak reagálni a szereplők az árak változására, és ha elég magasak az árak, szinte azonnal beindul a termelés. Mindezt tovább erősíti, hogy erre a termelési időhorizontra van likvid határidős piac, tehát ha valaki tudja, hogy a kútjából mikor mennyit termel ki (a felhalmozott geológiai és műszaki ismeretek birtokában ezt egy-egy termelő szinte biztosan tudja), akkor a várható termelését előre el is tudja adni, megszabadulva a végtermék árából származó bizonytalanságtól. Megfelelő kockázatkezeléssel tehát ez az üzlet kiszámítható pénzáramot biztosít a vállalkozásnak.
Vízszintesen megfúrt tornyok száma az Egyesült Államokban
A 2015-ös brutális alkalmazkodás után 2016 újabb konjunktúrát hozott az iparban. Nyár óta a kutak száma majdnem duplázódott! Nem meglepő, hogy a termelés ennek megfelelően ismét növekszik.
Amerikai olajtermelés, 1000 hordó
Mivel egy torony több, belőle kiinduló kútért felel, és az újonnan installált tornyok egy részének termelése még nincs is kimaxolva, arra számíthatunk, hogy a termelés felfutásának sincs még vége. Az is sokatmondó, hogy a távoli lejáratú, éppen mindig öt évvel később kifutó határidős ár (sárga vonal az alábbi ábrán), most ott van, mint az azonnali (egyhónapos) lejáratú árfolyam. A termelők szemmel láthatóan átvették az uralmat a piac felett, és adják a végterméket, ahogy bírják.
Az azonnali és az öt év múlva esedékes olaj ára Amerikában
A távoli lejáratok, amelyeket a pillanatnyi keresleti, kínálati és készletezési viszonyok nem befolyásolnak annyira, nem meglepő módon sokkal stabilabbak, mint az azonnali árak. Azóta viszont, hogy az olajárak 2014 második felében összeomlottak, soha nem volt olyan kicsi a különbség a két lejárat között, mint most. Az iparág számára a mostani ár elég magas ahhoz, hogy termeljen, sőt, úgy néz ki, ahhoz is, hogy egyre többet termeljen. Ez viszont igen torz viszonyokat alakított ki a határidős piacon.
Iparági és nem iparági szereplők pozíciói a határidős és opciós piacon
A fenti ábra azt mutatja, hogy határidős ügyleteken keresztül hogyan és mire pozícionálják magukat a szereplők az olajpiacon. Az ügyletek mögött állókat két részre lehet bontani: az iparági szereplőkre, aki lehetnek termelők és felhasználók is, illetve a rajtuk kívül állókra, aki jellemzően befektetők, pénzügyi közvetítők, vagy éppen „spekulánsok”. Azért teszem idézőjelbe a spekulánst, mert vannak köztük olyanok is, akik hosszú távon, egy sokféle eszköz között megosztott portfólión belül vállalnak pozíciót, nem ugrálnak az árak kisebb-nagyobb mozgására, és nem rövid távú profitot, hanem hosszabb távú árfolyamnyereséget céloznak meg befektetéseikkel. Formálisan azonban ők is spekulálnak, mert fizikai valójában az olajat nem használják semmire, csak a termék ármozgása fontos nekik.
A két szegmens határidős pozíciója között soha nem volt akkora olló, mint most: soha nem akart ennyi iparági szereplő (termelő) ennyi olajat eladni, velük szemben pedig soha nem állt ekkora tőke, amelyik az olaj árának további emelkedésére számított. Természetesen az, hogy az olló ilyen széles, nem jelenti azt, hogy ne nyílhatna tovább. Azzal együtt viszont, hogy a termelés felfutóban van, aminek szemmel láthatóan nincs vége, az alaptermék ára pedig két hónapja nem megy sehova, törékennyé teszi ezt az egyensúlyt. 2014-re nem kell számítani, de egy korrekció több mint sima kockázat.
Forrás: Bloomberg
