Az utóbbi tekintetében érdemes megvizsgálni, hogy egyes gazdasági és kereskedelmi szankciók melyik országot hogyan érinthetik. Mindkét országban közös, hogy a növekedési kilátásaik nem túl kecsegtetőek.
forrás: Bloomberg, IMF, Aegon Alapkezelő
Törökország az IMF várakozásai szerint 3,5% körüli növekedést érhet el idén, ami elmarad a török kormány középtávú gazdasági programjában idei évre kitűzött 4%-tól és az előrejelzési horizonton sem fogja meghaladni a 4%-ot, ami mind a múltbeli, mind pedig a tervezett célok szempontjából csalódást keltő teljesítmény lehet. Oroszország sem brillírozik: az energiaárak összezuhanása és a nemzetközi szankciók hatására idén a gazdasági visszaesés mértéke majd 4% lehet és a rákövetkező években is csak egy visszafogott növekedésre számíthatunk.
Ami az orosz-török gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat illeti, a 2000-es évektől kezdődően a két ország egyre szorosabbra fűzte kapcsolatait és 2007-re Törökország a legtöbbet Oroszországból importálta (13%-a volt a teljes importnak), illetve Törökország volt a negyedik legfontosabb export partnere Oroszországnak. Ma Oroszországba irányul a török étel és élőállat export 7-8%-a, az orosz turisták pedig a teljes turizmus mintegy 12%-át teszik ki Törökországban. Ugyanakkor pedig Oroszország export volumene háromszorosa az importnak (25 milliárd dollár szemben 6,7 milliárd dollárral) Törökországgal szemben (a teljes orosz export mintegy 5-7%-a irányul Törökországba).
Ezeket az adatokat és a növekedési számokat figyelembe véve mindkét országnak komoly érvágást jelenthet, ha bármilyen szinten is korlátozzák a gazdasági kapcsolatokat. A megromlott diplomáciai kapcsolatok komoly kérdőjeleket vetnek két beruházásra váró projektre is: a TurkStream nevű gázvezeték és az első török atomerőmű oroszok általi megépítésére.
Az hogy a józan ész vagy a politikusi büszkeség győzedelmeskedik a két ország között fennálló konfliktus során, még a jövő zenéje.
