A japán gazdaság rákfenéje az 1990. óta a folyamatosan csökkenő árszint, azaz a permanens defláció. Tavaly úgy nézett ki, hogy ez a folyamat megfordult, de most mintha visszatérnénk a megszokott sémához.
Az élelmiszer- és energiaárak nélkül számolt árszint Japánban, 2005. január = 100
A defláció visszatérte azért is rossz hír, mert alapjaiban rombolja az Abenomics-ba vetett hitet. A két külső hatás által befolyásolt tétel (élelmiszer, energia) nélkül számított ún. maginflációra vonatozó várakozások mindenestre folyamatosan csökkennek.
A Bloomberg által gyűjtött, a japán maginflációra vonatkozó elemzői becslések átlagának időbeli alakulása
A piac tehát kezdi elveszteni a hitét abban, hogy monetáris politikai hókuszpókuszokkal sufnitunigolni lehet azt, ami amúgy magától nem működik. A fenti link alatt található cikkben már boncolgattam, hogy kevés bizonyíték van arra, hogy valóban a jegybank akciói generálják a magasabb inflációt. Az kérdéses, hogy a jen erősödése vajon szerepet játszik-e az árszint visszaesésben, de ha igen, az is arra utal, hogy pusztán a kötvényvásárlási program nem fog magasabb inflációhoz vezetni.
Meg kell említeni azt is, hogy a külföldi befektetők kezdik leépíteni japán részvénypozícióikat, és a felmérések szerint a korábban legjobban kedvelt piacok egyikének számító ország már nincs a kívánságlisták élén. Ez azt sugallja, hogy akármit mondanak a banki (ún. sell-side) elemzők, a tőke felett diszponáló befektetők (a buy side) többsége nem hisz a történetben, nem gondolja, hogy a jegybanki eszközök elegek ahhoz, hogy csináljanak valamit a semmiből. Ez figyelmeztetés az európai jegybank, és az európai részvénypiacok számára is.
Forrás: Bloomberg, Aegon
