Nem teljesen világos, hogy mekkora korrekciót okozott a múlt szerdai Fed-ülés, már amennyiben okoz-e majd bármekkorát is. Az üzenet ugyanis gyakorlatilag az volt, hogy a Fed egyelőre nem tudja, mit kellene csinálnia, de ha tudni fogja, akkor majd csinálja. Nem csoda, hogy a dollár rally megállt, de két nap alatt igazából megfordulni sem tudott. Legalábbis eddig.
A monetáris ülés után kiadott közlemény azt mondta, hogy a FOMC már nem akkora türelemmel szemléli a gazdasági adatokat, mint régen, és szükség esetén azonnal hajlandó emelni a kamatot. Azzal viszont, hogy most nem emeltek, azt is elismerték, hogy a legfontosabb mutatókat illetően, ami a bérek és az infláció alakulása lenne, nem látják okát a kamatemelésnek.
A legnagyobb rejtvény az, hogy ilyen munkaerőpiaci tendenciák mellett miért nem növekednek a bérek. Erről a múltkor hoztam egy ábrát, ami a munkaerő bizonyos szempontból vett szűkösségéről tanúskodik. Most itt egy másik, ami lényegében ugyanezt mondja.
Az átlagos munkahét hossza órában és a bérek változása
A ténylegesen ledolgozott munkaórákra vonatozó statisztika 30 éve logikus módon jól együtt mozog a bérekkel: ha több a munka, akkor egy átlagos dolgozó heti óraszáma emelkedik, de ennek a munkahét hossza értelemszerűen határt szab. Egy idő után új embert kell felvenni, viszont a munkakereslet emelkedése a béreket is felfele nyomja. A mostani helyzet egyelőre nem teljesen megmagyarázott rejtélye, hogy ez az együttmozgás két éve miért nem működik, miért van a bérdinamika jóval lejjebb, mint ami az egyéb munkapiaci mutatókkal összhangban lenne. Nem biztos, de talán ez van az igen alacsony inflációs ráta mögött is, bár a bérek => infláció összefüggés nem annyira egyértelmű, mint azt elsőre gondoljuk.
Szóval a Fed úgy látja, hogy minden adott a kicsit nagyobb inflációhoz, ami egyébként nem is jönne rosszul, mégsem nőnek sem a bérek, sem az árak. A Fed duális mandátuma, ami az inflációt és a munkahelyeket egyaránt fókuszban tartja, a monetáris politikának jóléti-szociális funkciókat is leoszt. Ennek fényében nem csak a munkahelyek száma a fontos, hanem az is, hogy a munkából mennyire lehet megélni, márpedig a nyomott bérdinamika azt mutatja, hogy a munkaerőpiac mégsem olyan bika, mint a válság előtt volt.
Persze van magyarázat arra, hogy a bérek vajon miért nem emelkednek olyan nagyon, de az a trend inkább hosszú távon érvényes, mintsem olyan rövid időhorizonton, amit a monetáris politika megcéloz.
A Fed várhatóan tehát akkor fog a monetáris fékre lépni, ha a sok egyéb mutató mellett a bérek és/vagy az inflációs mutatók dinamikájában is lát változást. Akkor valszeg nem fog sokat totojázni, de addig marad a helyben járás és a kommunikációs maszatolás. Ettől persze a dollár még fordulhat, annyira túlvett már. Igaz, mindenki ezt mondja róla, ami kis óvatosságra ad okot.
Forrás: Bloomberg
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
