Ugyan továbbra is csak az infláció átmeneti megugrására számít a Fed, de az amerikai jegybank a múlt héten érezhetően szigorúbb hangnemet ütött meg közleményében. Érthető is, hiszen egyre több jel utal arra, hogy talán mégsem tűnik majd el olyan gyorsan a drágulás. Az MNB szerint egyenesen fennáll annak veszélye, hogy alulbecsülik egyesek a veszélyt.
Az utóbbi hónapokban világszerte évek óta nem látott szintre ugrott az infláció. A magyar 5,1 százalékos áremelkedési ütem nyolc és féléves csúcsot jelent, de az Egyesült Államokban is 5 százalékra emelkedett májusban az infláció. Erre pedig sokak szerint már a Fednek is reagálnia kell, mely 2 százalékos inflációs célja mellett egyre kevésbé tud hitelesen beszélni az átmeneti és kismértékű túllövésről.
Június közepén aztán el is mozdult a kommunikációjával szigorúbb irányba az amerikai jegybank, hiszen jelentősen megemelte az idei inflációs várakozását, illetve a korábbinál hamarabbra, 2023-ra irányozta elő az első kamatemelés lehetséges időpontját a döntéshozók. A piacot mindez meg is győzte, hiszen a dollár meredeken erősödni kezdett az euróval szemben. Talán egy kicsit túl heves is volt a reakció ahhoz képest, hogy igazából egy évek múlva bekövetkező kamatemelésre kezdte el felkészíteni a piacot a Fed.
Miközben az amerikai jegybank ráadásul továbbra is az infláció átmeneti megugrására készül, az MNB alelnöke nemrég azt nyilatkozta, hogy éppen az a veszély fenyeget, hogy a globális jegybankok alulbecsülik a tartós inflációs kockázatokat. Ebben a vitában egyelőre nem lehet senkinek igazat adni, így a következő egy év fogja eldönteni, ki látta előre jól a folyamatokat. Egyelőre annyi látszik, hogy a nyersanyagpiacon jelentős áremelkedés ment végbe az év eleje óta, majd az utóbbi hetekben néhány termék esetében megfordult a trend. Azonban például a tengeri szállítás esetében a várt stabilizálódás helyett májusban ismét jelentős áremelkedést láttunk, illetve az iparági szereplők szerint a globális chiphiány sem enyhül egyelőre. Így egyelőre egyformán szólnak érvek amellett, hogy a tavaszi alacsony bázis után alacsonyabb szinten stabilizálódik az infláció, illetve amellett, hogy az tartósan velünk marad. Arról még korai lenne beszélni, hogy ez a „tovább” meddig tart, lehet, hogy évekig-évtizedekig, de az is lehet, hogy csak átnyúlik majd 2022-re is.
Az ellentétes látásmód miatt a magyar jegybank a világon szinte elsőként szigorított a monetáris kondíciókon. A Monetáris Tanács hetekig készítette elő a kamatemelést (amit végül 90 bázispontra válltoztatott) arra hivatkozva, hogy erősödtek a hosszútávú inflációra utaló kockázatok.
A két jegybank közül az egyik lehet, hogy téved: vagy a Fednek kell majd a most vártnál előbb szigorítania az infláció miatt, vagy pedig a magyar monetáris politika döntéshozói lépnek túl korán. Éppen ezért lesz izgalmas a következő egy év.
A Fed mellett az eurózóna jegybankja jelenleg még kényelmes helyzetben van, hiszen a 2 százalék körüli inflációs ráta alig tér el a céljuktól. Így valószínűleg nekik később kell majd szigorítani az eszközvásárlási program visszafogásával, mint amerikai kollégáiknak.
