Az adósságválság kitörésekor az volt a kérdés, hogy az ilyenkor szükségszerűen bekövetkező adósságleépítés (szép magyar szóval „deleveraging”) milyen hosszú ideig húzza vissza a növekedést. Mert ameddig az tart, gyakorlatilag semmit nem lehet tenni a korábbihoz hasonló konjunktúra elindításához.
Nos, úgy tűnik, hogy az amerikai lakosságnál ennek a folyamatnak vége. Eddig is láthatóan Amerika birkózott meg legjobban a maga strukturális, konjunkturális problémáival, ami részben az amerikai társadalom rendkívüli pragmatizmusának és alkalmazkodóképességének köszönhető, részben pedig annak, hogy a rendszer messze nem volt annyira szétcsúszva, mint Európában, vagy akár Kínában.
Az ábra az amerikai lakossági 4 negyedéves gördülő adósságnövekedését mutatja az éppen aktuális GDP nagyságában. A válságot megelőző periódusban, főleg a dotcom kidurranása után túlságosan is nagy volt a növekedés (ezért is lett válság), most viszont a legjobb felállásnak lehetünk a tanúi. Az adósság növekszik, a növekedési ütem viszont nem annyira vészes, hogy pénzügyi stabilitási problémáktól kelljen most tartani. Ameddig a GDP-hez viszonyított változás kisebb, mint a nominális GDP növekedési üteme, addig ugyanis az adósságráta sem száll el az égbe.
Az adósságnövekedés azért fontos, mert a gazdaság és az adósság növekedése kéz a kézben járnak: ha van konjunktúra, van hitelexpanzió, és fordítva. Az adósságon belül egyébként az ingatlanhitelek nem nőnek, az összes többi hiteltípus igen. Ha az előbbi hitelezésben is lesz lendület, akkor aztán tényleg impresszív növekedési számokat fog az amerikai gazdaság produkálni.
Az amerikai lakossági hitelállomány éves változása a GDP százalékában
Forrás: Bloomberg
Apró betűs rész: a nap grafikonja nem feltétlenül jelez fontos folyamatot, egyszerűen csak a szerző számára érdekes esemény, folyamat grafikus megjelenítése. Nem előrejelzés, nem normatív értékelés, csak egy tény a sok közül.
