A feltörekvő részvénypiacok alulteljesítése igazából nem idén, hanem 2011 elején kezdődött, de csak 2013-ban vált nyilvánvalóvá, amikor az emelkedő fejlett tőzsdék állva hagyták a gyengülő devizáktól, magasabb állampapírhozamoktól sújtott fejlődő piacokat. Az utolsó szakasz a tapering jegyében telik immár tavaly december óta, amikor is először hangzott el FOMC meeting-en a QE csökkentés lehetősége.
A legutóbbi hetek piaci folyamatai alapján a „jó adat-tapering-selloff”, „rossz adat-későbbi tapering-short squeeze” minták megváltozni látszanak, és néha már látunk pozitív, risk-on piaci reakciót jó makro adatra (az amerikai makro adatok egyébként december eleje óta folyamatosan felülmúlják az elemzői várakozásokat). Ez az általam vélt változás, valamint a taperingtól való félelem már olyan hosszú ideje meghatározza a befektetői környezetet, hogy éppenséggel akár már be is épülhetett a várakozásokba, pozíciókba, így a kötvényvásárlás-csökkentés tényleges bejelentése az ellenkező hatást is kiválthatja. Persze a veszély megvan, hogy alá is becsülhetem a jövőbeni kisebb likviditás feltörekvő gazdaságokra kifejtett hatását. 
Mondjuk, összességében 2009. eleje óta nincs is alulteljesítés, a tőkepiaci mélypontok óta még 1.5%-kal felül is múlták a fejlődő részvények, vagy ha optimistán szemléljük, akkor a fejlett tőzsdék mostanra tudták ledolgozni a lemaradásukat.
Idén sok esetben a helyi devizák, valamint a kötvényárfolyamok nagyobb esést szenvedtek el a részvényeknél is. Érdekes megfigyelni a kínai piac relatív jó teljesítményét, amely akár tartós is lehet, ha felfedezik a befektetők, hogy az egyik legolcsóbb részvénypiac jelenleg, P/E mutató alapján 20%-kal olcsóbb, mint az elmúlt 5 éves átlag. Szinte az összes nagyobb fejlődő piac diszkonttal forog, kivéve a lengyel részvényindexet.
