Ahogy korábban volt róla szó, Csehországban a „jól sikerült” svájci módszerrel igyekeztek megakadályozni, hogy az infláció deflációvá váljon: 2013. őszén egyszeri váratlan aktussal leértékelték a cseh koronát és kijelentették, hogy amíg az infláció nem lesz elég magas, addig nem engedik az árfolyamot 27 korona/euró alá menni (azaz nem erősödhet a helyi fizetőeszköz). Attól féltek ugyanis, hogy erősödő árfolyam mellett csökkennének az importárak, amivel nulla százalék alá menne az infláció, azaz defláció lenne az országban, amit szerettek volna elkerülni. Az jó kérdés, hogy vajon mennyire lett volna nagyobb baj a csökkenő árszint, mint az, amilyen helyzetbe ezzel most kerültek, de most már mindegy, ebből kell most valahogy kikecmeregniük.
A cseh történet apropója most az, hogy az infláció váratlanul 2 százalékra ment fel decemberben, és bár ebben nagy volt az egyszeri, többek között az olaj árának emelkedéséhez kötődő hatás, azt is látni kell, hogy a gazdaságpolitika, azon belül a monetáris politika hatáskörén kívül álló energia- és élelmiszeráraktól megtisztított ún. maginfláció is emelkedik. A kardjába senkinek sem kell dőlnie ráta miatt, de tény, hogy inkább felfele megy, mint lefele. Azt is tudni lehet, hogy Magyarországhoz és Lengyelországhoz hasonlóan Csehországban is munkaerőhiány alakult ki bizonyos szakmákban és látható jelei vannak a bérfeszültségnek. A bérek emelkedése kis nyitott gazdaságban nem jelent automatikusan nagyobb inflációt, de tény, hogy a erős bérkiáramlás mellett kevésbé kell deflációtól kell félni, mintha munkanélküliség lenne az országban.
A cseh infláció alakulása
Ez viszont felveti annak a kérdését, hogy vajon meddig kell tartani az árfolyamot, nem érdemes-e elengedni, hogy menjen, ahova akar. Az, hogy árfolyam erősödése elé kemény korlátot állít, a jegybank átmeneti intézkedésnek gondolta, és többször jelezte, hogy kellően magas infláció esetén nem áll a piaci erők útjába. A tavaly évben odáig jutott, hogy pedzegette az intézkedés belátható időn belőli megszüntetését, de kijelentette, hogy erre 2017. első negyedévének vége előtt nem kerül sor. Március 31. most elérhető közelségbe került, és érdekes, hogy most jutottunk oda, hogy a heti bontású ábrán a fontos mozgóátlagok mindegyike összeért a 27-es értéken: a korona immáron 200 hete tapad az árfolyamkorláthoz.
A korona euróval szembeni árfolyama heti bontásban
Az árfolyam elé, hogy ne erősödjön, a jegybank úgy gördít akadályt, hogy 27-es árfolyamon korlátlan mennyiségben vesz eurót és ad cseh koronát. Ennek következményeként a devizatartalékok soha nem látott szintre, 80 milliárd euróra, a cseh GDP majdnem felére rúgnak már.
A cseh devizatartalékok nagysága euróban
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy mára Csehország folyó fizetési mérleg-többletet fut, azaz kereskedelmi partnereivel és finanszírozóival szembeni pénzügyi egyenlege pozitív. Ez önmagában erősíti a devizát, növeli a tartalékokat, sőt, ez utóbbi az EU-ból érkező támogatások miatt is folyamatosan hízik.
A cseh folyó fizetési mérleg egyenlege a GDP százalékában
Most tehát úgy állunk, hogy lassan elérhető közelségbe kerül az, hogy a cseh jegybank végre elhagyja az árfolyamkorlátot. Ez azonban nehéz ügy, mert mindenki erre számít, és igen jelentős felértékelődési nyomás alá kerülhet az árfolyam, ha szabadon engedik. Az sem kizárt persze, hogy már most sokan spekulálnak az árfolyam erősödésére, már sokan vettek külföldiek közül is koronát (és ez az egyik oka annak, hogy a tartalékok soha nem látott ütemben emelkednek), és néhány százalékos nyereség után boldogan kiszállnának, visszagyengítve az árfolyamot. Igazából senki nem lát tisztán az ügyben, mert jelentős árfolyam-erősödés ugyanúgy benne van a pakliban, mint az, hogy egy pár napos (esetleg pár órás) tűzijáték után a korona nagyjából ugyanott állna, mint most.
A jegybankra rálátó elemzők sem okosak, egy részük szerint a monetáris hatóság nagyon tartózkodó, mások szerint igazából nincs is tervük azt illetően, hogyan is kellene végre abbahagyni ezt a dolgot. Az viszont biztos, hogy 1 százalékos árfolyam-erősödés a cseh GDP majdnem fél százalékára rúgó veszteséget okoz a jegybanknak az által, hogy a tartalék koronában elértéktelenedik. A jegybanki működés pénzügyi eredménye viszont csak Magyarországon fontos tényező, és a siker egyik mércéje, fejlettem kultúrájú országokban tudják, hogy a monetáris hatóság működését egyéb, fontosabb nemzeti érdekek mentén szervezik, és az így keletkező pénzügyi eredményre, legyen az akármilyen, nem kell büszkének lenni.
Ettől függetlenül izgalmas lesz, amikor végül az árfolyam ismét szabadon lebeghet, jóllehet, azt, hogy erre mikor kerül sor, talán még a cseh jegybankban sem tudják.
Forrás: Bloomberg
