Az ún. beszerzési menedzserindexek a legjobb pillanatnyi konjunktúraindikátornak számítanak, ezek adják ugyanis talán a legjobb képet arról, a vállalakozások milyen értékesítési helyzettel szembesülnek, és erre ők milyen válaszokat terveznek adni. A javuló értékesítési kilátásokkal rendelkező vállalkozás ugyanis maga is vásárló lesz a saját tevékenységéhez szükséges inputok piacán (legyen az áru, szolgáltatás vagy éppen munkaerő), így aztán egy jól kialakított mintán történő felmérés összességében igen sokat elárul arról, mi is folyik éppen a gazdaságban. Ezek a felmérések már a világ legtöbb fontosabb országában vannak, nagyjából egységes módszertannal, és ezeket összegezve képet kapunk arról, hogy is áll a globális növekedés. Az index értéke nulla és száz között lehet, értelemszerűen inkább az 50 környezetében mozog úgy, hogy 50 feletti érték az átlagosnál (hosszú távon megszokottnál) jobb, az alatti pedig rosszabb növekedési helyzetről tanúskodik.
Sokan félreértelmezik a számokat, és 50 alatti értéket helytelenül recessziónak definiálják. Ahogy az alábbi ábrán látjuk, nem így van, egy relatíve gyors növekedésű régió magasabb numerikus bővülés mellett is hozhat alacsonyabb beszerzési menedzserindex-értéket, mint egy visszafogottabb növekedési potenciálú ország vagy régió. Az utóbbi időben mindesetre innen nem jó szél fúj, és a február adott egy gyomrost a várakozásoknak.
A beszerzési menedzserindex értéke a fejlett és a fejlődő gazdaságokban
A tavalyi év során meg kellett szoknunk, hogy a fejlődő országok lassabban növekednek, mint a várakozások, sőt, annál is lassabban, mint azt tőlük korábban megszoktuk. Ezt mutatta, hogy a beszerzési menedzserindex beesett 50 alá, és onnan azóta sem tudott kimászni. Közben azonban a fejlett országok magukhoz képest elég jól muzsikáltak, 52-53 közti értékben hozva az üzleti bizalom ezen mutatóját. Februárban azonban a korábbi sávból ez az index is kiesett, és bár 50 felett van, de szemmel láthatóan rosszabbul megy a szekér a fejlett nyugaton, mint addig. Ha ez tovább romlana, akkor tényleg nem lenne semmi optimizmusra okunk.
Egyébként arra nem árt figyelni, hogy az ipari termelés folyamatosan és határozottan lassul. A fejlett gazdaságokban a tavalyi év végén már alacsonyabb volt az ipar kibocsátása, mint egy évvel korábban, márpedig az ipari termelés recesszióban szokott negatív lenni. Mindenhol, még az elvileg szolgáltatások által dominált Egyesült Államokban is. A „gyorsan” növekvő fejlődő országokban, ahol a 2000-es évek első felében 8-10 százalékos ipari termelésbővülés sem volt ritka, öt éve lassul az ipar, és most 2,7 százalékon áll. Ez tíz éve csak válságokban volt elképzelhető. Most persze nincs válság, de így a helyzet akár még súlyosabban is nevezhető. A lassulás ugyanis fokozatos, így inkább strukturálisnak, mintsem valami átmeneti hatás által gerjesztettnek tűnik.
Az ipari termelés éves változása
A globális növekedési potenciált tehát hosszú távon érdemes átgondolni, mert lehet, hogy amit most gondolunk róla, az egyáltalán nem állja meg a helyét. Ebben az esetben minden olyan piac, ami a növekedésre érzékeny, ennek megfelelően fog reagálni.
Forrás: Bloomberg, CPB, Aegon
